Növénytermesztés

Magyarország mind talaj- mind éghajlatadottságai kimagaslóan kedveznek az őszibúza termesztésnek. Érdekes módon a búza lényegében a XV-ik századtól vált elterjedté az akkori Magyarországon (Pepó-Sárvári, 2011). Az átlagtermés a XX század elején alig érte el az 1 tonnát hektáronként, később a gépesítés és az agrotechnika fejlődésével ez folyamatosan növekedett, ’70-es években az átlagtermés meghaladta a 3 tonnát hektáronként, az intenzív fejlesztésnek köszönhetően a ’80-as években ez elérte a 4 tonnát is.

Közel két évtizede kisebb ingadozásokkal 1-1,1 millió hektáron termesztjük a búzát és évjárattól függően az országos termésmennyiség 4-5 millió tonna körül alakul. A termésátlagok nemcsak évente, hanem területileg, országon belül megyénként is igen ingadozóak, a termesztéstechnológiai különbségek kisebb hatása mellett a kontinentális éghajlat által befolyásolt egyenetlen csapadékeloszlásnak köszönhetően. A Nemzeti Fajtajegyzékben közel 160 búzafajtát tartanak nyilván, viszont a köztermesztésbe ebből többnyire 20-25 fajta kerül, ezen belül pedig 12 fajtának éri el a vetésterületi aránya az 50%-ot (Matúz, 2013).

A felhasználást tekintve az évente megtermelt búzából 1-1,2 millió tonnát a malomipar használ fel, a takarmány jellegű hasznosítás 6-800 ezer tonna, vetőmagnak 250-300 ezer tonnát, ipari feldolgozásra 10-20 ezer tonnát használnak, továbbá évente 50 és 100 ezer tonna körüli mennyiséget könyvelnek el veszteségként. Évjárattól függően exportra 2-2,5 millió tonna marad, általában a megtermelt mennyiség 1/3-a, az import jelentéktelen, a felhasználáshoz viszonyítva alig 1-2% körüli több év átlagában, de van olyan év mikor gyakorlatilag nulla volt.

A hazai őszibúza termelés naturális versenyképességét tekintve uniós szinten is kiemelkedő pozíciókkal rendelkezünk, viszont a világpiaci verseny tekintetében ez árnyalódik. Legfőbb oka ennek Magyarország kontinentális elhelyezkedése – tengeri kikötő hiánya – mivel a vasúton történő szállítás magas költségei révén az ár-versenyképességünk csökken. Amennyiben a folyami szállítás infrastrukturális helyzete javulna nemcsak a búza-, hanem a teljes gabonaágazat kompetitív pozíciója erősödhetne. A másik versenyhátrányunk kereskedelempolitikai tényezőkben rejlik. Egyes nagy gabonaforgalmazó országokkal szemben, akik a hazainál kifinomultabb, összetettebb kereskedelemtechnikai eszközökkel (áruk-szolgáltatások kapcsolásával), burkolt támogatásokkal, nagyságrendileg erősebb finanszírozási és garanciális háttérrel komoly piaci pozíciókat tudnak megszerezni és megtartani.

A hektáronkénti, átlag 4 tonna körüli terméseredmények uniós szinten előkelő helyet jelentenek számunkra. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a legkisebb termésátlag (2003-ban) 2,64 t/ha, a legmagasabb 5,37 t/ha volt (2016-ban) és ebben az időjárás meghatározó tényező.

A búza belföldi árviszonyai szorosan korrelálnak a világpiaci és belső uniós árviszonyokkal, általában 1 hónapos késleltetett árhatás kimutatható (Buzás, 2004). Az elmúlt 15 évben igen nagy szóródás mutatkozik az árakban, a legalacsonyabb felvásárlási ár 2005-ben volt (20,5 Ft/kg), a legmagasabb pedig 2012-ben 60,4 Ft/kg volt, ami 66%-os szórástartományt jelent. A termelés kockázatai tehát e tekintetben igen magasak, viszont a nagyobb termelők a tőzsdei fedezeti ügyletek útján ezt a fajta kockázatot jelentősen tudják mérsékelni.

A fentiekben részletezett „hagyományos” őszibúza mellett érdemes néhány szót szentelni az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó durumbúzának is. Ennek vetésterülete korában 10-12 ezer hektár volt, de 2016-ban elérte a 30 hektárt, az országos búza vetésterület kb. 3 %-át teszi ki. Kiemelten a tésztaipari felhasználásának növekvő igénye mellett az elkövetkező években a vetésterület további növekedése várható.

 Terméshozama nem tér el jelentősen az őszi kalászosok hozamaitól, hazai tapasztalatok szerint közel azonosan alakul. A tavaszi durum fajták termőképessége kissé elmarad az ősziekétől, viszont kiemelkedően jó tésztaipari minőségük miatt hazai termesztésük perspektivikusnak tűnik.  Eszköz- és tőkeigényét tekintve közel azonos az őszibúzáéval, termesztési költségei viszont magasabbak, amit a magasabb árbevétel megfelelően kompenzál, mivel a durumbúza ára ez elmúlt években rendszeresen meghaladta a „hagyományos” búzáét.

Dr. Buzás Ferenc

tudományos munkatárs

Debreceni Egyetem – Gazdaságtudományi Kar - Gazdálkodástudományi Intézet

2017. október