Fenntartható méhészetek - aktuális méhészeti információk - 2018. 04. 26.
Állattenyésztés, állattartás

Az elmúlt évtizedekben a méhészet számos területét érintő változásokkal –negatív hatás következményeivel - kellett szembesülnie a méhészeteknek.

Lassan a fenntarthatóság kérdése - ami a mezőgazdasági ágazatokban, így a méhészetben sem új -, komoly kihívást jelent ebben az ágazatban is. A gyakran szélesebben, vagy szűkebben értelmezett fogalommal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a fenntarthatóság többnyire a környezeti-társadalmi-gazdasági hatásokkal, összefüggésekkel értelmezhető.

Mit jelenthet ez pl. a méhészet esetében? Más lehet a szempont a specializálódás szerint, termelő vagy tenyésztő méhészkedési forma, a rendszeresen vándorló vagy álló méhészetek esetében, a méhek igényével együtt élő, vagy a vállalkozást próbálkozók – gyakorlati és egyéb ismeretek hiányában szenvedők/elbukók – tekintetében.

A termelői (méhész) oldalról vizsgálva ezt, valószínűleg a gazdasági kérdések lesznek a leghangsúlyosabbak. Ebben az összefüggésben a klasszikus hozam-ráfordítás elemzéssel adhatunk választ, becsülhetjük meg, hogy gazdasági szempontból mennyire fenntartható a méhészet. Hazánkban a statisztikai adatok szerint már kissé több mint 1 millió méhcsalád van, közel 20 ezer méhész birtokában. A családszám-növekedés dinamikusnak nevezhető 10-20 éves távon, bár a megtermelt méz mennyisége ezzel messze nem növekedett arányosan. Itt természetesen az évjárathatások mellett számos tényezőnek (környezeti, technológiai) szerepe van. Az egyéni és az átlagos országos gazdasági (eredmény) fenntarthatóság jelentős szórást mutat. Az átlagos, területegységre jutó méhcsaládszám (12 család/km2) európai kitekintésben is kimagasló hazánkban.

A gazdasági szempontú fenntarthatóság alapja, hogy miből is élnek, hogyan fejlődnek, szaporodnak, de végső soron milyen intenzitással termelnek a méhek?

A méhcsalád egészséges fennmaradását a folyamatos/egészséges méhlegelő adta virágpor és nektárforrás biztosítja. De ezt a folyamatosságot ma már számos tényező, számos okból zavar/hat/ja. Különösen a nagyobb méhsűrűség (állomány) esetében a hosszantartó hordás sajnos tavasztól őszig nem áll mindenhol rendelkezésre. Termelési szempontból ez már régóta ismert, hiszen hazánkban a vándorméhészkedésnek komoly múltja és jelene van. A biztonságos és gazdaságos telephely és vándortanyák biztosítása azonban számos nehézségbe ütközhet.

A gazdaságos termeléshez az út azonban a méhcsalád „jólétén” keresztül vezet. Itt már jelentkezhetnek hiányosságok a fejlődést biztosító, megfelelő időtartamú, minőségű és mennyiségű virágpor, illetve nektár miatt is. A telepenkénti családszám növekedésével, a több száz családos telepek száma, így a koncentráció nőtt. A gyűjtőméhek által látogatott területet – a röpkörzetet – kb. 3 km sugarú körrel jellemezhetjük, ez azonban a domborzat, az időjárás változása és a mézelő növények (gazdaságos) nektártermelő képessége, virágzási ideje miatt többnyire változó, eltérhet a megszokottól. Nem ritka, hogy a méz ránézésre megmagyarázhatatlan helyről és minőségben mutatkozik, ami a pörgetéssel megismerhető, de bizonyos származás esetén a betelelés előtt káros lehet a méhek harmonikus átteleléséhez. Ez is nagyobb figyelmet igényel a méhészkedés során, mert tévedés esetén komoly kárt okozhat (családgyengülést és fogékonyságot a méhbetegségekre), vagy az időjárás függvényében a méhcsalád teljes összeesését, végül pusztulást okozhatja.

Gazdasági oldalról hazai sajátosság az akácméz kiemelkedő jelentősége, a mézhozam és az ár tekintetében egyaránt. Számos technológiai beavatkozás (ráfordítás) éppen ennek érdekében történik. Több ráfordítás nagyobb költséget is jelent, amennyiben legalább ekkora a hozamnövekedés értéke, akkor még gazdaságilag fenntarthatónak értékelhetjük.

A méztermelés előkészítését nagyon sok dolog határozza meg, kezdve a szakmai felkészüléstől, a több éves/évtizedes tapasztalattól, a méhcsalád/méhanya minőségétől, a klimatikus – hőmérséklet, csapadék –, valamint méhegészségügyi tényezők és kezelések helyes alkalmazásától. A sikeres mézelés azonban csak akkor valósul meg, ha az akácpörgetést követően tudatosan készítjük a családokat a következő időszakra/évre – szaporítás, műlép-építtetés, szűkítés, bővítés kiegészítve a varroózis elleni hathatós védekezéssel. Ez utóbbinak összetettnek és többféle védekezési mód kombinációjának kell lenni, mert – több éves tapasztalatok mutatják, hogy – az engedéllyel, vagy anélkül alkalmazott szintetikus kémiai szerek önmagukban számos esetben nem biztosították a méhcsaládok egészséges, minimális varroa atka állapotát. A méhcsaládok szakszerűtlen, nem hatékony atka elleni kezelése a családok fokozatos leromlását okozzák, ami teret ad másodlagos gombás, baktériumos, vírusos betegségeknek (nosema kór, költésmeszesedés, valamint a költésrothadás változatainak). Az Egyesült Államokban már tíz éve jelentkező, kimagasló kárt okozó kaptárelhagyási kórkép (a méhcsalád összeomlása, CCD) egyben a környezeti, technológiai fenntarthatósági problémák jelzője is. Hazánkban a Varroa destructor már 38 éve jelent meg az állományokban, valamilyen számban mindig jelen van, a méh minden fejlődési szakaszát támadja. Természetes körülmények között nincs egyensúlyban a méh és az atka arány, gyengíti a méhcsaládot, táptalajt nyújt a másodlagos kórokozóknak, végül a gazdaállatot elpusztítja. Felkészültnek kell lenni tehát a védekezés terén. Jobban mondva meg kell(ett) tanulni együtt élni a varroózissal. A szintentartás tulajdonképpen egy minimális -atka- szintet kell, hogy jelentsen, amikor az alkalmazott módszerek (biológiai módszer – szaporítás, fiasításmentes időszak kihasználása, herecsapda, egyéb – természetes savak, illóolajok, és biztonságos az emberre és a méhekre egyaránt) készítmények összessége következtében meggátolható a méhcsaládok leromlása, összeomlása.

Számos, különböző mértékű stresszt jelentenek a védekezési eljárások a méhcsalád egyedeinek, ( „a mellékhatásokat beszélje meg állatorvosával…”) ezért a méhész és a folyamatos hordás segíthet a negatív hatások tompításában. Hordásmentes időszak és a hőség önmagában, de együttesen is további stresszes állapotot idézhet elő a méheknél (méhanya petézése leáll, a méhek viszont folyamatosan hordják a virágport (1. ábra), megbomlik a nyitott és fedett fiasítás aránya, generáció kiesés gyengíti a családot, kezdődhet a kutatás, esetleg gyengébb családok kirablása, szerencse, ha kialakul az áttelelésre alkalmas telelőfürt és elég lesz az átteleléshez szükséges méz).

1. ábra Narancs színű virágpor a kosárkában, közben nektár keresése

A méhlegelő és az időjárás negatív hatása csökkenthető.

Hatásos lehet a táplálék utánpótlása/etetés – időszaktól függően és átmeneti ideig – . Viszont sok esetben érheti a méhcsaládot a méztermelés fokozása érdekében olyan beavatkozás, ami szintén megváltoztatja a család egységét biztosító egyensúlyt. Ennek következtében a különböző korosztályú méhek, a méhegyedek igénye szerint más feladatok elvégzésére kényszerülnek, aminek következtében élettartamuk, ellenállásuk csökkenhet, ami veszélyezteti az életképességüket és az egység – család - egyensúlyát.

A méhészkedési módok, méhcsalád eladás, termelési irány és egyéb stratégiák - ökológiai méhészkedés, méhanyanevelés – herenevelés – ami szintén adott helyzetben lehet stressz faktor a méhcsalád különböző irányú fejlesztésében, fejlődésében.

Eddig azonban nem vettük figyelembe a környezeti – klimatikus – hatásokat a mézelő növények esetében, ill. a méh tájfajtáinak szerepét, a helyitől eltérő fajták/hibridek viselkedéséből adódó negatív jelenségeket. Jelentős odafigyelést igényel az allergiára hajlamos egyének miatt bizonyos növények megjelenése, mint pollenforrás (parlagfű), ill. a méhek szempontjából mások eltűnése a nyárvégi tarlóról, mint egykori komoly nektárforrás (tarlóvirág). Váratlan gyűjtést lehet tapasztalni a levéltetvek elszaporodását követően (édesharmat), és különleges hordást biztosítottak a már bókoló napraforgó levél szárán kialakult könnyezés, vagy nevezhetjük „guttációs” cseppnek is. (2. ábra)

2. ábra Napraforgóról – bókoló tányér mögött a levélnyélen gyűjtő méh,
a hőségben jellemzően megjelenő "habról" mérhető mennyiséget hasznosítanak.

Adott helyen, a mézelő növénykultúrák változása csapadékos, ill. szárazabb évjáratban és időszakokban lényegesen különböző. Extrém időjárási körülmények hatására a méhek szívesen járják a –méhészeti szempontból értéktelen – kukorica virágporát (3. ábra), holott az út másik oldalán a napraforgó kezdte meg virágzását.

3. ábra Kánikulai időszakban szívesen látogatják a méhek a kukorica virágporát

A napraforgó hibridek virágszerkezete jelentősen megváltozott 30 év alatt, a virágzás ideje csökkent, és a mért/számított cukorérték 0,1 (1993) 4. ábra, ami több hibrid, több virágzási ciklus vizsgálata során fele akkora volt az irodalomban korábban leírtaknak, ami 0,2 (1954) volt.

4. ábra Cukorérték napraforgó hibrideknél

Számos peszticid károsíthatja a rovarokat, már a technológiában javasolt a koncentrációban is. Neonikotinoidos csávázás esetén a pollen, a nektár, ill. a guttációs csepp (5. ábra) is kockázatot jelent, mert fiziológiai elváltozások jelentkeznek a méheknél. Bizonyos esetekben zavarok és eltájolás lép fel az élelemszerzés során. Adott esetben a kifejlett rovar nem pusztul el, csak a fiasítás életképessége csökken, vagy lép fel a pusztulás, a szennyezett pollen hatására.

5. ábra Guttációs csepp - Greenpeace

Ismeretes, hogy különböző hatóanyagok, pl. egyes idegmérgek kisadagban is mérgezést okozhatnak. Ennek oka az, hogy a méhekben kevesebb a veleszületett immunitást és a méreganyagok lebontását meghatározó gén.

További stresszt okozó faktorok az antibiotikumok, ill. a méhviasz, mint „biológiai szivacs”, amely több éven át akkumulálja a környezeti és a technológiai szennyeződéseket, a fokozott virulenciájú vírusok, paraziták, baktériumok, új nosema-faj fellépése, továbbá a genetikai leromlás (általános rezisztencia csökkenés) és a kisebb diverzitás, klímaváltozás.

A méhcsaládok sikeres fenntartásához már nem elég a megszokott rutin. A szakmai alapok nélkülözhetetlenek, de a naprakészség mellett a gyors változások felismerése és a rugalmas válaszok jelentőségteljesek, pl. a gazdaságilag legfontosabb méhlegelőnek számító akác kihasználhatóságát már nem olyan módon lehet kihasználni, mint több évtizede. A méhcsaládok az akáchordás alatt a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal, adott esetben pár nap, vagy pár óra alatt kell, hogy begyűjtsék (vagy nem?) vándorlással (és annak egyre „horrorabb” költségeivel), vagy vándorlás nélkül, az adott évi akácmézet. Ennek kiesése nagy kár a méhésznek, hiszen erre alapozza az egész évi bevételét. Ennek kimaradását csak a több éve sikeresen méhészkedők tudják felvállalni – tartalékot képezve a jövőre – . De ehhez kapcsolódóan másik probléma a – jelentős mértékben külföldre kerülő – nagybani mézeladás, aminek előnye mellett megvannak annak a hátrányai is.

A természeti erőforrások, a „környezet” (időjárás, méhlegelő) hiányosságai részben pótolhatók, korrigálhatók a technológiai oldalon. Több kérdés merülhet fel itt a fenntarthatósági körben is. Ezen ráfordítások gazdaságilag meddig tolerálhatók (marginális hatékonyság), továbbá a gazdasági, környezeti háttér mellett megjelenik a társadalmi vetület. Leginkább a termékkel, többnyire a mézzel kapcsolatban. Mit kaphat a fogyasztó, mi ennek az egyéni, társadalmi megítélése, valamint a jogszabályi háttere.

A méz, mint egészséges, természet közeli termék van jelen a legtöbb fogyasztónál, ugyanakkor többször hallhattunk már hamisítási ügyekről és minőségi kifogásokról is. A hazai fogyasztás kissé növekedett, de így is szerény (kb. 0,7 kg/fő/év). A megtermelt méz 2/3-a, 4/5-e külföldön talál vevőt. Az EU-ban a méz nem tartalmazhat antibiotikumot még nyomokban sem, továbbá az engedélyezett atkairtó szerek határértéke (MRL) is csekély, pl. az amitráz esetében 0,2 mg/kg.

A méhészetben is jelen van az ökológiai gazdálkodás a méhészek, ill. a méhcsaládok 1-2%-ánál. Ez a gyakorlat egyértelműen a „fenntartható” kategóriába tartozik, bár a pillanatnyi gazdaságossága miatt még sokak számára nem versenyképes.

Az európai méhfajták/változatok diverzitása természetes szelekció eredménye, amelyben minden méh alkalmazkodott a klímához, vegetációhoz, és az adott környezet kártevőihez, betegségeihez. Ez a folyamat számos különböző fajtát/változatot eredményezett a kontinensen. Manapság a helyzet drasztikusan megváltozott. Európa-szerte a helyi, őshonos fajtákat következetesen két fajtával cserélik le, amelyeket sok éve termelékenységre, szelídségre és betegségre történő ellenálló képességre tenyésztenek. Ezek a tényezők lényegesen csökkentik a genetikai diverzitást Európában, és veszélyeztetik a fenntartható regionálisan alkalmazkodott méhészeteket. (Bienefeld, 2013)

A SMARTBEES nemzetközi projekt célja az európai méhek jelenlegi genetikai diverzitásának felmérése, értékelése, ill. megfelelő módszerek felhasználásával ennek javítása. Ezen túl, a kutatók, a méhek, atkák, vírusok közötti veszélyes kölcsönhatásokra is kitérnek, hogy meghatározzák azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyébként ártalmatlan vírusok, a varroa atkával kombinálódva ennyire veszélyessé váljanak.

A méhek jelentősen különböző rezisztencia adottságokkal rendelkeznek, ennek okait a legmodernebb molekuláris-genetikai módszerekkel szintén kutatják. A helyi, őshonos fajták teljesítményével nem voltak megelégedve a méhészek, így ezek lecserélésének ez volt az alapvető oka. Ennek megfelelően, a már bizonyítottan sikeres tenyésztési stratégiákat adaptálni kell a korábban kihagyott fajták/változatok felé is. Így, ezeket a fajtákat is lehet módosítani, hogy a helyi méhészek igényét optimálisan kielégítsék. Ez a folyamat megállíthatja az ökológiai kiszorulásukat is.

Cél tehát a fenntartható méh és méhészet Európában.

Dr. Szalai Tamás, SZIE és

Dr. Szalainé Mátray Enikő, MMOE

 

2016/5. október-novemberi lapszám

Agrometeorológiai előrejelzés
2018. január 4. - január 10. közötti időszakra
RÉSZLETEK