Mézontófű termesztés a Nyíregyházi Egyetem Tangazdaságában

A mézontófű (Phacelia tanacetifolia L.) (facélia) egy Észak Amerikából származó növény. Vetésterülete Európában a második világháborút követően nőtt meg, a talajkímélő növénytermelési rendszerek megjelenésével egyidőben.  A növény gyökere által termelt gyökérsavak nematocid hatásúak, így azon területeken ahol nagy volumenű volt a burgonya és a répafélék termesztése, gyakran beillesztették a vetésforgóba. Másodvetésben zöldtrágyanövényként, az előbb említett tulajdonságán túl, igénytelensége, gyors növekedése, és kifagyása (másodvetésben a következő évben nem gyomosít) miatt kedvelt növény. Gyökérzete leginkább a művelt réteg felső részében helyezkedik el, így kedvező a tápanyag gazdálkodás és a talaművelés szempontjából. Gyorsan bomló gyökérzete megköti a talajok felszabaduló tápanyagkészletét, lazítja a talajt és szerves anyagban gazdagítja. Kitűnő méhlegelő, a szakirodalmi adatok 1000 kg/ha feletti mézhozamot is említenek. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a növény méztermelő képessége, nagymértékben függ az évjárattól és a fajtától. Tangazdaságunk, az elmúlt mezőgazdasági évben több mint 40 hektáron termelt mézontófüvet. Egyesek jelentős méztermelésről számoltak be, míg más méhészek szerint a kultúra, csak az életfenntartó mennyiséget biztosította. Méhészeti szempontból kedvező a kultúra hosszantartó virágzása. Az egy időpontban vetett mézontófű gazdaságunkban 6 hétig virágzott. A március végi vetésidőnek köszönhetően a virágzás, az akác és a napraforgó virágzás közötti, méhészeti szempontból jelentős időszakot töltött ki. A növény tömegtakarmányként is felhasználható, ehhez azonban még zsengén le kell kaszálni. Nyugat Európában önmagában és keverékekben egyaránt elterjedt zöldtrágyanövény. Hazánkban a száraz nyári időjárás miatt bizonyos évjáratok kivételével, a magtermesztés feltételei adottak, szemben a tőlünk nyugatabbra gazdálkodókkal.

Bővebben...

Az integrált növényvédelem szerepe a korszerű őszi búza termesztésben I. A kártevők, és az ellenük való védekezés lehetőségei

Magyarország éghajlata és domborzati adottsága kiváló a búzatermesztés szempontjából. Hazánkban a 4,5 millió ha szántóterület egynegyedét az őszi búza foglalja el. A búza jó adaptációs képességnek köszönhetően az egész ország területén folyik a termesztése. A csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a kedvező talajadottságok következtében a jó termésmennyiségekhez, kedvező termésbiztonság és jellemzően kiváló minőség társul. Ennek köszönhetően a búzatermesztésnek nagy hagyományai vannak hazánkban. A magyarországi búzaexport jelentősége régóta ismeretes, ez a búzánk jó minőségének volt köszönhető. Magyarországon már az 1800-as évek végétől jelentősen fejlődött a minőségi búza termesztése, nemesítése, feldolgozása, és minősítése. A második világháború során jelentős volt a visszaesés hazánk búzatermesztésében, de az 1960-as évektől újabb fellendülés következett be: jelentős mértékben fejődött a biológiai alap, korszerű új magyar és külföldi fajták kerültek köztermesztésbe, a nemesítési eljárások a növényvédelmi vonatkozásai is dinamikusan fejlődtek. Ezzel egy időben az agrotechnika is nagymértékű fejlődésen esett át, kialakult az intenzív búzatermesztési rendszer, melyben a jelentősen megnövekedett a kemikáliák használata.. A nemesítésben és az agrotechnikában a fejlődés a mai napig törtetlen. A 80-as évek után, a rendszerváltást követő 90-es években visszaesés volt tapasztalható a társadalmi és gazdasági átalakulások következtében. A 2000-es évektől újbóli fellendülés következett be, de a megnövekedett mennyiségi és minőségi igények kielégítését tekintve a globális klímaváltozás felerősödése és a gazdasági válság következtében az input termékek árainak növekedése nagy kihívást jelent a stabil őszi búza termesztési rendszer fenntartásában, és a hatékony, ugyanakkor környezetbarát növényvédelem kialakításában. 

Bővebben...

Alternatívák, lehetőségek a batáta (Ipomoea batatas) hazai kertészeti termesztésében

A batáta hazánkban a viszonylag ismeretlen, a még kevésbé elterjedt kertészeti kultúra közé tartozik. Számos téves, népies elnevezése (édesburgonya, homoki krumpli) a burgonyafélékhez sorolja, talán ezért van az, hogy a batáta sohasem tudta felvenni a versenyt a burgonyatermesztéssel, illetve annak hazai kereskedelmével. A hazai marketingekben még napjainkban is csak kuriózum árunak számít, melyet igen borsos áron értékesítenek. A világ délebbi felének országaiban azonban óriási gasztronómiai jelentősége van a batátának. FAO adatok szerint a világon összesen közel 110 millió tonna batátát termesztenek. Legjelentősebb piaci résztvevők Kína, az afrikai országok többsége, India, Új-Zéland, és az USA. Európában leginkább a mediterráneumban Spanyolország, Olaszország, Görögország és Horvátország területén találhatóak nagyobb kiterjedésű batáta ültetvények. Olaszországban a növényt már bio-etanol gyártás tekintetében is hasznosítják, Japánban pedig egy igen népszerű rövidital a shóchu készül belőle. Néhány éve azonban az egyik adaptációs növénynemesítési eljárásnak köszönhetően hazánkban is a Dél-Alföldön, Ásotthalmon is megkezdődött a batáta hazai szabadföldi termesztése és nemesítése.

Bővebben...

A kukoricatermesztés tavaszi talaj-előkészítése és vetésének gépei

A megfelelő vetőágy elkészítése az egyik legfontosabb növénytermesztési talajművelési munkaművelet, ezen túlmenően a magágykészítés a talajművelés legigényesebb művelete. A tavaszi talaj-előkészítés célja az aprómorzsás, jól megérett, kellőképpen ülepedett vetőágy létrehozása, ami a vetőmagvaknak gyors és egyenletes kélést biztosít, illetve a bedolgozott vegyszerek és műtrágyák hatásukat teljes mértékben kifejthetik. Az optimálisan elvégzett őszi talajművelés – tarlóhántás, tarlóápolás, alapművelés, elmunkálás – után a kukorica vetés előtti tavaszi talaj-előkészítése már aránylag egyszerűbb és könnyebben megoldható feladat.

 

Bővebben...