Székelyudvarhely, 2016. február 4-7.

  Immáron 3. alkalommal volt szerencsénk részt venni Székelyföld e rendezvényén, melynek ez évben Székelyudvarhely adott helyet. Valaha, közel 20 éve erről álmodoztunk, akkor még kicsit bizonytalanul, néhai Fehér Csabával. Vele, aki e ma szinte naprakész kapcsolat alapjait lerakta Erdély, azon belül Székelyföld és az anyaország tenyésztői között. Mi, székesfehérváriak az első pillanattól kezdve részt vettünk e folyamatban.

 

  Visszatekintve az elmúlt időszakra, megállapítható a fejlődés, mely napjainkra meghozta gyümölcsét. E tevékenység/eredmény megítéléséhez ismerni kell a kezdeteket. No, de félre a nosztalgiával…

Párommal, Fodor Brigittával, Barna Istvánnékkal és Bartók Lászlóval vágtunk neki az útnak. Nagyatádról Horváth Csabáék vették fel Békéscsabán, Székelyudvarhely testvérvárosában Borbola Lászlóékat. Szarvasi Istvánék külön autóval jöttek: irány a Székelyföld. Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket az utazás során és nem lehetett rá panasz a kiállítás ideje alatt sem.

A Bányai János Műszaki Szakközépiskola sportterme méltó színhelye volt a kiállításnak.  Az intézmény folyosóin ludakat, a tornaterem előterében tragopánt és más fácánfajokat csodálhattunk meg. A terráriumokban meleg-égövi csúszó-mászók, madárpókok, királysiklók, óriáskígyó valamit csörgőkígyó kapott otthont.

  Kiemelném az eredmény katalógus borítójának kidolgozottságát, a székely kapu fotóval történő díszítését. Hát, ha még erdélyi fajták is lettek volna a címlapon… No’ de ne legyünk telhetetlenek!

  Jól áttekinthető terem, egyszintes ketrecek, tágas közlekedő utak jellemezték a kiállítást. A rendezők magyarországi galambbírálókat hívtak meg. A baromfik és a nyulak minősítését romániai bírálók végezték.

 Az egyesület vezéregyéniségei, Báncs Ernő, Ambrus Attila szinte mindenhol ott volt… és velük az Székelyudvarhelyi Díszgalambászok és Kisállattenyésztők Egyesületének tagsága. Jól oldották meg feladatukat.

  „Orbán Gábor Emlékére” ajánlást viselte a kiállítás, így emlékezve a tavalyi évben az élők sorából fiatalon eltávozott, mindenki által csak „Gabikának” nevezett társukra.

  Közel 700 egyed galamb, 350 példány baromfi és 270 nyúl alkotta a bírálandó állatok számát az anyaországi tenyésztők által bemutatott kollekcióval együtt.

  Benedek Árpád Csaba alpolgármester úr nyitotta meg a kiállítást. Uhrner Antal az Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége (MGKSZ) elnöke, Borbola László Békéscsaba és Grün Ernestin Románia Galamb- és Kisállattenyésztő Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Számunkra meglepően magas volt a látogatók száma. Nagy létszámban jelentek meg a gyerekek, szervezett csoportokban is.

A magyar galambfajták szép számmal voltak jelen A szegedi magasszálló keringő kimagasló egyedszáma nem meglepetés. Látszik az évek óta tartó munka, melyet Fackelmann János vezetésével végeztek az anyaországi tenyésztők akkor, amikor jó minőségű galambokkal segítették e folyamatot.

  Az igazi meglepetés a 22 egyedes kiskunfélegyházi simafejű keringő kollekció. Méghozzá nem is akármilyen minőségben. Jól mutatja, hogy egy határozott, intenzív munka meghozza a gyümölcsét. Cserna János érdeme elvitathatatlan ebben a tevékenységben.

  Budapesti tükrös keringőket szép számban és igen jó minőségben láthattunk Visszaigazolva látszik Kellner Lajos ezirányú tevékenysége és az, hogy hozzáértő kezekben szépen fejlődik a fajta.

  A magyar díszposta esetében sokszor hangoztatom, példaként állítom a hazai tenyésztők tevékenységét, a fajta népszerűsítése terén végzett munkájukat, melynek eredménye itt is látható volt.

  A csepeli magasröptű hófehér keringő és a magyar óriás galamb nagyobb egyedszáma mellett említésre méltók a kakucsi szarka, a kiskunfélegyházi keringő, a debreceni pergő, a magyar páva galamb, a budapesti magasröptű csapos keringő, a budapesti bíbic keringő és meglepetésemre az alföldi buga kollekciók.

  Román kitenyésztésű galambfajtákból számomra a galaci forgó vitte a pálmát. A korrekt rajzhatár már erőssége a fajtának. Itt kedves Barátom, az Őstermelőben és a Galamb- és kisállat magazinban is publikáló dr. Constantinescu Herman galambjait is volt szerencsém ketrecekben látni. Remélem a levegőben is ilyen imponálók.

  Érdekesség volt számomra, a már előzőleg több kiállításon látott, de most jobban szemügyre vett nagyváradi dudoros. Ez a pár éve elfogadott bagdetta népszerű, szép jövő előtt áll.

  Sokadszor nézem át a román kopasznyakú keringőt. Tudomásom szerint még egy kopasznyakú fajta van, a spanyol. Kicsit bizarr megjelenése, nekem mattnak tűnő színei ellenére érdekes galambfajtának, tenyésztését kihívásnak tartom.

A („hazai”), erdélyi galambfajták, melyeknek anyaországi szervezete a Székesfehérvári-és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubja, nem a rangjukhoz illő számban kerültek ketrecekbe. Igaz, hogy ekkor volt Brassóban is a kiállítás, de azért talán itt, Székelyudvarhelyen kellett volna igazán helytállni. Sajnálom, hogy a tenyésztők egy része nem érti meg, hogy e fajták tenyésztése/bemutatása az Ő feladatuk, előtérbe kellene hozni őket, a Székelyföldön bemutatni.

 

Erdélyi bukó: Véleményem szerint még mindig van egy kis keveredés a simafejű és a fésűs (kontyos) változat között, mely azonban (és ezt tudomásul kellene venni) egy fajta 2 változata! Kicsit visszaszorulni látszik a fésűs (kontyos) egyedek száma. Véleményem szerint a kiállított 24 példánynál több galambnak kellene képviselnie a fajtát. Nem igazán értek egyet néhány, a kiállításról távol maradó tenyésztővel. Tudom, mindenre van magyarázat, de azt hiszem, hogy az a fajta iránt érzett felelősség kérdésében az kevés. A tettek kellenek.

Erdélyi duplakontyos bukó: a katalógusban érdekesen duplakontyos erdélyi bukó néven szerepelt. Óvatosan bánjunk a név ilyen irányú írásával, hisz’ ez azt sugallja, hogy az erdélyi bukó egyik (duplakontyos) változata. Holott a valóságban az erdélyi bukóból más (elsősorban duplakontyos) fajták bekeresztezésével kialakított. Szép példányokat volt szerencsém látni. Sajnálom, hogy itt, a szülőhelyéhez (Marosvásárhely és környéke) oly’ közel, ilyen rangos kiállításon mindössze csak 12 galamb képviselte a fajtát. Van mit tenni még ezen a téren.

Fülöp László önzetlen tevékenységének köszönhetően több szalontai óriás galamb jutott ki az elmúlt időszakban Székelyföldre. Ő komolyan vette/veszi ennek a fajtának a népszerűsítését. Ennek eredménye most már meglátszott.

 

Most volt kicsit több időm a kitenyésztés alatt lévő székelyudvarhelyi pergő tüzetesebb tanulmányozására. Tenyésztői tábora egyre szélesebb, ez pedig reményt keltő.

Itt és most (hasonlóan az előző évekhez) a legnagyobb létszámban (41) a székesfehérvári bukó került a kiállítási ketrecekbe. Több tízen-huszonéves fiatal is bemutatta kedvenceit. Az egyszínűek és a fekete szalagos kékek is jelen voltak, méghozzá nem is akármilyen minőségben. Most kezd beérni Szegfű István e téren végzett munkásága, aki minőségi egyszínű/szalagos galambokkal indította el és folyamatosan segíti ezt a folyamatot.

Nem igazán tudok mit kezdeni azokkal, akik rendre kiváló közeli egyedekkel egészítik ki Magyarországról állományukat, de a kiállításokon nem hajlandók bemutatni az utódokat A mennyiség már megvan, a minőséget kell kicsit előtérbe helyezni, a finomhangolást elvégezni, a tenyésztést favorizálni. Most lenne szükséges néhány eredményes hazai tenyésztő részéről, hogy 1-1 kiváló minőségű egyeddel segítsék ezt a folyamatot. Remélem, nem hiú ábránd részemről ez az óhaj. Itt kiemelném az utóbbi években több, igen jó minőségű egyedet eljuttató Tóth János hozzáállását.

Barna István szigorú, de előremutató bírálata sokat remélhetőleg sokat segít a tenyésztőknek, hogy egyértelműen, szakmailag jobban lássák a fajtát, szín-rajzváltozatait változatait.

A „nagy öregek”, Várdó Zoltán, Erős Gáspár galambjai mellett a fiatalok (Váncsa Áron, Hajdú Roland, Komanics Gyula) és a középkorúak (Incze István, Kelemen Attila) kiállított madarai is hozták azt a szintet, amit tenyésztésnek nevezhetünk. Különösen a nagyon fiatal Váncsa Áron hozzáállása ragadott meg. Jött, kérdezett, mondta… és néha… vitatkozott. Nem semmi kis fiatalember. Remélem, kitartása megmarad.

A tenyésztőkkel a ketrecek előtt folytatott beszélgetés során több olyan kérdést sikerült tisztáznunk, melyek egyértelműsítése hozzásegít bennünket az eredményesebb tenyésztéshez. Látszik, hogy ha közösen gondolkodunk, akkor közel egyformán ítéljük meg a problémákat, látjuk a követendő, a minőségi tenyésztést elősegítő irányt. Az érdeklődés mutatja: van még mennyiségi- és az ahhoz szorosan kapcsolódó minőségi fejlesztésre lehetőség. Remélem, tudunk élni vele.

Székelyföldön a baromfitenyésztés széles alapokon nyugszik, irigylésre méltó egyedszámmal. Az erdélyi kopasznyakú baromfi most is lenyűgözött. Az újabb szín/rajz változatok (pl. fogoly) térnyerése tapasztalható. Remélem, hogy ezen tenyészetekből a háztájiba is kikerülnek példányok, részben gazdasági-, részben pedig genetikai érték megőrzés céljából. Szűkebb hazájában nagyobb megbecsülést érdemelne. Szívesen venném, ha tenyésztői ismertetnék e fajta követelményét, helyzetét szaklapunkban. Most bánom igazán, hogy nem volt köztünk baromfitenyésztő, aki részletesebben tudna véleményt mondani e témáról. Jómagam megelégedtem a látvánnyal, a néha kicsit meglepő küllemi jegyek tüzetesebb vizslatásával.

A nyúltenyésztők most is kitettek magukért. Létszámban és minőségben egyaránt. Ilyenkor sajnálom, hogy e fajban nem igazán vagyok járatos napi ismeretekkel a fajták küllemi követelménye és tenyésztése terén. Ennek ellenére élménnyel nézegettem a szépen felkészített, néha extrém küllemű állatokat.

  Csodálom a tenyésztők hozzáállását, lelkesedését. Nem a nyafogás, hanem a büszkeség a jellemző. Szívesen teszik ketrecekbe az éves tevékenységük eredményét bemutató példányokat. A kitenyésztés alatt álló székely nyúl egyre szélesebb körben népszerű.

A börzén látottak meggyőztek a kisállattenyésztés népszerűségéről. Sok gyerek vitt a kezében/ládájában akkor/ott vásárolt állatokat. Kissé lehangolt, hogy a külföldi fajták itt is népszerűbbek voltak, mint a hazaiak. Remélem, változik ez a felfogás.

Nem lehet eléggé megköszönni azt a szíves vendéglátást, amiben részesültünk. A Báncs házaspár (Jolánka és Ernő) szinte leste minden óhajunkat. A lakásukkal egybeépített panziórész (javaslom erdélyi utazásainkon igénybevételét), néha közel 20 főnek adott helyet. Magyarországi és romániai résztvevőknek. Csodálkozom munkabírásukon. A hajnali kelések, hogy mire megébredünk, reggeli várjon, a kora éjszakába nyúló, vacsora utáni beszélgetések. És Jolánka szó nélkül, mosolyogva csinálta a párja hobbija okán rátestált munkát. Nem különben Ernő, aki hol itt… hol ott volt. Nem semmi! Kevés asszony állta volna meg… Gondolom, volt utánunk mit kipihenniük…

Az esti beszélgetések számomra különösen hasznosak voltak. A kezdeti, kissé visszafogottabbak után kialakultak néha azok a hasznos gondolatokat is magukban hordozó véleménycserék, melyekre nagyon szükség lenne a „dúcvakság”, a „fajtasovinizmus” elkerülése okán. Sikerült néhány anyaországbeli tenyésztőtársamat más (számomra pozitív) oldaláról megismernem, hozzáértését, jó szándékát tapasztalnom. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden kérdésben azonos nézeteket vallunk, de legalább a felvetődött gondolatokról beszélgettünk. Erre is jó volt e kiállítás.

 

A tenyésztői est, melyen vendégek lehettünk, alkalmat adott a mindig szívesen látott régi ismerősökkel való beszélgetésre, no’ meg (valljuk be) néhány kupica pálinka, pár palack bor, 1-2 üveg sör elfogyasztására. Kinek, kinek ízlése és kedve szerint. A közel 20 év, amióta e kapcsolat él, sok barátot/ismerőst hozott.

Viszontlátásra jövőre, Sepsiszentgyörgyön!

 

 

Végül a Győztes kiállatok és tenyésztőik!

 

GALAMB:

MAGYAR ÓRIÁS GALAMB: Aczél Lajos (2), Szabó Károly, RÓMAI: Szőke Géza, SZALONTAI ÓRIÁS: Szabó Gyula, MONDÉN: Bartalis Árpád (2), Nagy István, AMERIKAI ÓRIÁS POSTA: Babos András, ALFÖLDI BUGA: Ambrus Attila, STRASSZER: Kelemen Gyula, KING: Ozsvát Jenő, Fodor János, ANGOL MODENA: Szabó Gyula, KÓBURGI PACSIRTA: Szőke Géza, Ambrus Attila, MAGYAR DÍSZPOSTA: néhai Orbán Gábor (2) galambja, LAHORA: Kelemen Gyula, KARRIER: Borsos Antal, NAGYVÁRADI DUDOROS: Demeter Miklós, FEHÉR DÍSZPOSTA: Pál Lajos, Gyűjtő András, PARÓKÁS: Móré Demeter, Bartalis Árpád, INDIAI PÁVAGALAMB: Kovács Zsolt, Demeter Miklós (2), MAGYAR PÁVA GALAMB: Ambrus Attila, PÁVAGALAMB: Péter András (2), Nagy József, FODROS GALAMB: Aczél Lajos, Pethő János, SZÁSZ FECSKE: Pethő János (2), KÍNAI GALAMB: Várdó Zoltán (2), KELETI SIRÁLYKA (szatinetta): Várdó zoltán (2), Sonka Jenő, Ó-NÉMET SIRÁLYKA: Barabás József (2), ARAB DOBOS: Bartalis Árpád, NÉMET SZARKA KERINGŐ: Szőke Géza, KAKUCSI SZARKA KERINGŐ: Báncs Ernő, KISKUNFÉLEGYHÁZI SIMAFEJŰ KERINGŐ: Hadnagy Arnold (2), Sonka Jenő, RESEWI KERINGŐ: Kelemen Gyula, SZEGEDI MAGASSZÁLÓ KERINGŐ: Tankó Lajos (3), BUDAPESTI MAGASRŐPTŰ CSAPOS KERINGŐ: Komanics Gyula, CSEPELI  MAGASRŐPTŰ HÓFEHÉR KERINGŐ: Hajdú Roland, BUDAPESTI BÍBIC KERINGŐ: Kozmán László, BUDAPESTI TÜKRÖS KERINGŐ: Erős Gáspár, KISKUNFÉLEGYHÁZI KERINGŐ: Borsos Antal, Bartalis Árpád, TAGANROGI KERINGŐ: Bonda Boglárka és Botond, ROSZTOVI KERINGŐ: néhai Orbán Gábor galambja, SZIBÉRIAI KERINGŐ: néhai Orbán Gábor galambja, TASKENTI BIA: Gyűjtő András, ROMÁN KOPASZNYAKÚ KERINGŐ: Forgács Lehel, PERZSA PERGŐ: Szentgyörgyi László (3), DEBRECENI PERGŐ: Hadnagy Arnold (3), BIRMINGHAMI PERGŐ: Borsos Antal, Ambrus Attila, TAKLA: Forgács Lehel, GALACI FORGÓ: Dr. Costantinescu Herman (3), ERDÉLYI BUKÓ: Kelemen Attila, Borsos Antal, ERDÉLYI DUPLAKONTYOS BUKÓ: Péter András, Barabás Jenő, SZÉKESFEHÉRVÁRI BUKÓ: Incze István (3), Várdó Zoltán (2).

 

NYÚL:

NÉMET ÓRIÁS EZÜST: Brügger Sándor, Zölde Csaba, János Lóránt, Demeter Dénes, NÉMET ÓRIÁS KOSORRÚ: Rákosi Árpád (2), Domokos József (2), Váncsa Áron (2), Solyom Zoltán, János Lóránt, KALIFORNIAI: Aczél Lajos, BÉCSI FEKETE: Péter András, BÉCSI KÉK: Gergely Attila, BÉCSI SZÜRKE: Veres János, NAGY CSINCSILLA: Nagy Imre, CSER: Ábrahám Lajos, TÖRPE KOSORRÚ: Gergely Attila, ANGOL TARKA: Horváth Attila, HOLLAND SZÍNES: néhai Orbán Gábor nyula, HOTOT: Domokos József.

 

BAROMFI:

ÓRIÁS YERSEY: Horváth Attila, TÖRPE COCHIN: Szántó Tihamér (2), BRAHMA: Nagy István, Pál Lajos, Magyari Zoltán, RHODE ISLAND: Báncs Ernő, Barta Balázs, Váncsa  Áron, Demeter Dénes (2), NEW HAMPSHIRE: Aczél Lajos, Váncsa Áron, PLYMOUTH ROCK: Aczél Lajos(2), Bartalis Árpád (3), Szabó Zoltán (4), Szántó Tihamér (2), WYANDOTTE: Magyari Zoltán, Ábrahám Lajos, Demeter Dénes, FAVEROLLES: Illyés Kamil, ORLOFF: Rákossy Zsigmond, BARNEVELDER: Báncs Ernő, ERDÉLYI KOPASZNYAKÚ: Báncs Ernő (3), Péter András, Szász Kálmán, Veres János, ITÁLIAI: Bokor Előd (3), Demeter Dénes, TÖRPE SUSSEX: Budai István, TÖRPE WYANDOTTE: Ábrahám Lajos, Bartha Balázs, TÖRPE KOPASZNYAKÚ: Báncs Ernő, ARAUCANA: Forgács Lehel, TÖRPE COCHIN: Ambrus Attila (2), Borsos Antal, Bokor Előd, Veres János (2), LÁBTOLLAS TÖRPE TYÚK: Babos András (2), CHABO: Budai István, ANTWERPENI SZAKÁLLAS: Rákossy Zsigmond.

 

 

Fotó: Fodor Brigitta

Szöveg: Bárány István