Állategészségügy

A szarvasmarha állományok szakszerű állat-egészségügyi felügyeletével biztosítható a biztonságos hús- és tejtermékek előállítása, így megelőzhetőek az élelmiszerek útján terjedő betegségek és az állatok gondozása során bekövetkező fertőződések is. A fertőző állatbetegségek elleni eredményes védekezés az állattartó, az ellátó állatorvos és az állat-egészségügyi szolgálat közös sikere.

Szarvasmarha gümőkór 1981 óta nem fordult elő az országban. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a mentesség éveken át tartó adminisztratív igazolásával sikerült elérni, hogy azt az EU is elismerje (2014/91/EU határozat). Ez az elismerés utat nyit ahhoz, hogy a magyar gümőkór jogszabály módosításával csökkenthessük a kötelező tuberkulin-vizsgálatok gyakoriságát.

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE, bovine spongiform encephalomyelitis) soha nem fordult elő hazánkban. 2013-ra sikerült teljesíteni hét egymást követő évben előírásszerűen, megfelelő számú minta vizsgálatával a BSE szempontjából elhanyagolható kockázati státuszba való sorolás feltételeit, a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) 2014. május 27-én meghozta erről hivatalos döntését.

Ennek alapján rendes vágás esetén a Romániából, Bulgáriából vagy Horvátországból származó szarvasmarhák kivételével nem kell BSE vizsgálatra mintát venni. A kedvező státusz megőrzése érdekében ugyanakkor nagyon fontos, hogy a rizikócsoportba tartozó szarvasmarhákból (elhullott, kényszervágott, vagy elkülönítetten vágott) a vizsgálat megtörténjen.

 

2014 nyarán előfordult szarvasmarha lépfene megbetegedések felhívták a figyelmet a házi vágás és a legeltetés, takarmány-beszerezés szabályai betartásának fontosságára. A népegészségügyi és az állat-egészségügyi szolgálat hatékony együttműködésének és gyors intézkedéseinek köszönhetően a lépfenében megbetegedett állattal vagy annak húsával közvetlenül érintkezők körében emberi haláleset nem történt, a bőrlépfenés betegek célzott antibiotikumos terápia hatására meggyógyultak.

A megelőzés érdekében a legeltetési időszak megkezdése előtt időben tájékozódni kell a használni kívánt legelőkről. A lépfenével fertőzöttnek minősített területeket a járási állat-egészségügyi hivatalok nyilván tartják. Azokat az állatállományokat, amelyeket fertőzött területen legeltetnek vagy fertőzött területről származó takarmánnyal etetnek, a legeltetés (vagy a takarmány felhasználása) előtt legalább két héttel, legfeljebb hat hónappal megelőző lépfene oltásban kell részesíteni. Ezzel az óvintézkedéssel megelőzhető az állatok megbetegedése. Fontos leszögezni azt is, hogy házi vágás során levágott szarvasmarha húsát, termékeit értékesíteni, továbbadni, ajándékozni, kínálni tilos. Helyi rendezvény alkalmára vagy az ún. falusi vendégasztal üzemeltetése esetére külön jogszabályok vonatkoznak, melyek előírják a kötelező, az erre kijelölt állatorvos által elvégzett húsvizsgálatot.

 

Állatvédelem

A szarvasmarhatartás általános állatvédelmi előírásait az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt), részletesebben a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1998 (III. 31.) FVM rendelet tartalmazza. Ezek természetesen az állattartás tárgyi és személyi feltételeit tudják előírni, de ezeken felül szükség van még mindarra a kiegészítő tudásra, odafigyelésre, melyet leginkább a „jó gazda gondossága” kifejezéssel lehet összegezni. Vagyis az állattartó kötelessége a megfelelő életkörülmények, védelem, jó takarmány, stb. biztosítása mellett az állatok viselkedésének értékelése, az állat jelzéseinek (pl.: fájdalom, öröm, szenvedés, elégedettség) felismerése és ezek alapján a megfelelő bánásmód kialakítása.

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági haszonállat tartásban minél szélesebb körben elterjedjenek a jogszabályi előírásoknak megfelelő, az állat érdekeit is felismerő és kielégítő tartásmódok, minden nagylétszámú állattartó telepen – szarvasmarhánál ez legalább 50 állat – képzési bizonyítvánnyal rendelkező állatjóléti felelőst kell kijelölni. Az állatjóléti felelősök képzését a NÉBIH munkatársai ingyenesen biztosítják a gazdáknak. Bár a szarvasmarha tartásban rendkívül változatos tartási módokat alkalmaznak, vannak alapvető szabályok, melyek technológiától függetlenül betartandóak.

A pontos, az állat korának és méretének megfelelő férőhelyi előírásokat a jogszabályok tartalmazzák, általánosságban elmondható, hogy egy állat számára még szállítás közben is biztosítandó minimális férőhely az, ahol az állat akadálytalanul képes lefeküdni, felkelni, megfordulni, kinyújtózni és megtisztogatni magát. A tartás során ezen felül a fajra jellemző mozgásformák gyakorlására is elegendő helyet kell –legalább alkalomszerűen - biztosítani az állat számára.

Fontos tudni, hogy a borjakat lekötve tartani tilos! A csoportosan tartott itatásos borjakat is csak az etetés idejére, legfeljebb napi egy órára lehet lekötni.

Azokban a tehenészetekben, ahol 6 borjúnál több állatot tartanak, egyedi borjúketrecekben csak 8 hetes korukig tarthatók a borjak.

Figyelni kell a tartási hely rendjére (takarítás, fertőtlenítés, berendezések karbantartása, rágcsáló- és rovarirtás), a berendezéseket naponta legalább egyszer, az istállóban tartott állatokat naponta kétszer ellenőrizni kell.

A borjakat naponta kétszer meg kell etetni, két hetes kortól az ivóvíz mellett rosttartalmú takarmányt is biztosítani kell számukra.

Az érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozások közül a szarvtalanítás napos korban, vértelen módon (ampullás, pasztás) végezhető el. Engedélyezett napos korban a fattyúbimbó eltávolítása is, később csak szakember végezheti, érzéstelenítés mellett. Az állatok krotáliázása bármely életkorban érzéstelenítés nélkül végezhető (20 napos korig kötelezően meg kell jelölni a borjakat!)

A borjakra szájkosarat tenni nem engedélyezett. Az állatok farokcsonkítása tilos!

 

NÉBIH

Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság