Ismét szegényebbek lettünk. Elment közülünk az örökké mosolygó, humorra mindig kész galambász-, baromfis- és nyulásztársunk.

A galambok, főként az erdélyi bukó szeretete atyai örökségként maradt rá. Később Orosz Antal és Jakab Álmos egyengette útját. 1966-tól sorkatonai szolgálatának megkezdéséig a postagalamb tenyésztés megszállottja volt. Leszerelése után újra kezdte, de mellette ott voltak az erdélyi-, és a székesfehérvári bukók is.

            Megalakulásától, 1990-től a Háromszéki Fajbaromfi- és Kisállattenyésztők Egyesületének tagjaként sussex, rhode island és wyandotte baromfi- illetve német tarka óriásnyulat is tenyésztett kék és fekete változatban.

            Az igazi nagy szerelem azonban mindig az erdélyi bukó volt. Sima és fésűs fejjel, minden színben, legyen az egyszínű vagy tarka. Nagyon szép egyedeket volt szerencsém látni nála. És ahogy beszélni tudott róluk… ragyogó szemekkel, beleéléssel. Jó volt hallani. Még az utolsó időszakban is 15-20 pár erdélyi bukó tenyésztésbe állítását tervezte.

            A sors azonban másképp rendeltetett! Egy kissé megkésett hír tudatta: fáradt szíve megpihent. Katolikus szertartás szerinti temetésére Sepsiszentgyörgyön került sor. Utolsó útjára elkísérték galambász társai.

            Kedves János! Pihenésed legyen csendes, emléked áldott!

 

                                                           Barátaid, tenyésztőtársaid, ismerőseid nevében: Bárány István