FERENCZ JÁNOS 1947-2016.

Ismét szegényebbek lettünk. Elment közülünk az örökké mosolygó, humorra mindig kész galambász-, baromfis- és nyulásztársunk.

A galambok, főként az erdélyi bukó szeretete atyai örökségként maradt rá. Később Orosz Antal és Jakab Álmos egyengette útját. 1966-tól sorkatonai szolgálatának megkezdéséig a postagalamb tenyésztés megszállottja volt. Leszerelése után újra kezdte, de mellette ott voltak az erdélyi-, és a székesfehérvári bukók is.

Bővebben...

Az ’egyfunkciós’ és a’többfunkciós’ gabonafélék jelentősége a hazai tömegtakarmány-bázisban

Az őszi gabonafélék nagyon korai betakarításakor az alacsony keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező emészthetőség és a bendőben jól lebomló rostból származó energia (amikor a kalász még hasban van áprilisban). Például, az áprilisban betakarított rozsszilázsok energiatartalmának üzemi átlaga 5,8 MJ/kg sza.(NEl) volt 2015-ben, míg a rozs kora viaszérésekor betakarított szilázsban az energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza. (NEl)! A különbség 1,2 kg tej/nap, ha 10 kg/nap/tehén rozsszilázst etetetünk. Amennyiben a fehérjetartalmat vesszük alapul, úgy ezen adag etetésekor napi 300 g fehérjét veszítünk el! Ez kb. 0,6 kg extrahált szójának vagy 3-4 kg tejnek felel meg. A korszerű rozsfajták ezért, mint nagy hozamú és táplálóértékű gabonafélék, jól megállják a helyüket a nagytejű tehén takarmányadagjában. De csak abban az esetben, ha korán vannak betakarítva. Ebből kifolyólag alapvetően ’egyfunkciós’ alapanyagok. Ha elkésünk, akkor nincs értelme megvárni a tejesérést-viaszérést, vagy a szemtermést. Ennek az az oka, hogy a rozs öregen már nagyon nehezen taposható, táplálóértéke pedig még az üszők adagjában sem kedvező. A szemes rozs pedig kevéssé keresett takarmány. Ezért érdemes olyan növényekkel is kísérletezni, melyek ’többfunkciósak’. Az új, hazai tritikálé fajták közül kettő ígéretesnek látszik. Hozamukban és táplálóértékükben vetekszenek a rozzsal április végén-május elején, de tejesérésben is betakaríthatóak növendékek részére, sőt a szemtermés is lehet jó árualap (tojótyúk, egyéb baromfi, juh, sertés és szarvasmarha). Hozzá kell tenni, hogy kicsit ’kényelmesebb’növényről van szó, mert lassabban öregszik, mint a rozs. A korai betakarítású rozs után betakarítva pedig csökkentheti az időjárásból adódó kockázatot.

Bővebben...

III. Székelyföldi Kisállat Kiállítás

Székelyudvarhely, 2016. február 4-7.

  Immáron 3. alkalommal volt szerencsénk részt venni Székelyföld e rendezvényén, melynek ez évben Székelyudvarhely adott helyet. Valaha, közel 20 éve erről álmodoztunk, akkor még kicsit bizonytalanul, néhai Fehér Csabával. Vele, aki e ma szinte naprakész kapcsolat alapjait lerakta Erdély, azon belül Székelyföld és az anyaország tenyésztői között. Mi, székesfehérváriak az első pillanattól kezdve részt vettünk e folyamatban.

Bővebben...

Extenzív tej- és hústermelés a kárpáti borzderes fajtával

Egy régi fajta lehetősége a mai szarvasmarha-tenyésztésben.

A kárpáti borzderes a 19. század közepén alakult ki a Kárpátalján és Erdély északkeleti részén tartott, ősi típusú mokány, riska és busa marhák svájci borzderessel való keresztezéséből.

A 19. századi Kárpát-medencében a közismert szürke marhán kívül - első sorban a hegyi, hegylábi területeken - több kisebb testű, zömök szarvasmarha fajtát is tartottak, melyekről azonban aránylag keveset tudunk. Ezek a fajták nem különültek el élesen egymástól, hiszen következetes tenyésztésükről nem beszélhetünk, az egyes változatok inkább tájegységenként mutattak eltérést.

Bővebben...

A tyúkudvar ősszel és télen gyakoribb megbetegedései - Baromfihimlő

Világszerte előforduló, jellegzetes hámképletek keletkezésével, bőr-és nyálkahártya-kiütésekkel járó vírusos baromfibetegség. Baromfihimlőben megbetegedhet a tyúk, a pulyka, a gyöngytyúk, a galamb, a fürj, a fácán, a fogoly, de díszmadarakban (kanári, papagájfélék), sőt vadmadarakban is előfordul. A vízimadarak, a kacsa és a liba csak egészen ritkán, kivételesen betegedhetnek meg.

Bővebben...