Megújúlva, töretlenül - A magyar óriásnyúl

Megújult a Magyar Óriásnyúl Tenyésztők Országos Egyesülete 2016 évben, az átszerveződés után pedig az egyesület újult erővel látott munkának.

Egyesületünk tisztségviselői felismerték, hogy a tenyésztői munka nem jó irányba halad, hiszen az őshonos fajtákat eredeti állapotában kell megőrizni, nem szabad átkeresztezni, megújítani.

Egyesületünk az átalakulást követő kezdeti csökkenés után mostanra 29 főre bővült. Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink egységben, közös hitvallással és közös célokért dolgoznak – önkéntes alapon, mely cél a Magyar Óriásnyúl őshonos állapotában való megőrzése.

Bővebben...

FERENCZ JÁNOS 1947-2016.

Ismét szegényebbek lettünk. Elment közülünk az örökké mosolygó, humorra mindig kész galambász-, baromfis- és nyulásztársunk.

A galambok, főként az erdélyi bukó szeretete atyai örökségként maradt rá. Később Orosz Antal és Jakab Álmos egyengette útját. 1966-tól sorkatonai szolgálatának megkezdéséig a postagalamb tenyésztés megszállottja volt. Leszerelése után újra kezdte, de mellette ott voltak az erdélyi-, és a székesfehérvári bukók is.

Bővebben...

Szarvasmarhatartás állategészségügyi és –védelmi szempontból

Állategészségügy

A szarvasmarha állományok szakszerű állat-egészségügyi felügyeletével biztosítható a biztonságos hús- és tejtermékek előállítása, így megelőzhetőek az élelmiszerek útján terjedő betegségek és az állatok gondozása során bekövetkező fertőződések is. A fertőző állatbetegségek elleni eredményes védekezés az állattartó, az ellátó állatorvos és az állat-egészségügyi szolgálat közös sikere.

Szarvasmarha gümőkór 1981 óta nem fordult elő az országban. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a mentesség éveken át tartó adminisztratív igazolásával sikerült elérni, hogy azt az EU is elismerje (2014/91/EU határozat). Ez az elismerés utat nyit ahhoz, hogy a magyar gümőkór jogszabály módosításával csökkenthessük a kötelező tuberkulin-vizsgálatok gyakoriságát.

Bővebben...

Az ’egyfunkciós’ és a’többfunkciós’ gabonafélék jelentősége a hazai tömegtakarmány-bázisban

Az őszi gabonafélék nagyon korai betakarításakor az alacsony keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező emészthetőség és a bendőben jól lebomló rostból származó energia (amikor a kalász még hasban van áprilisban). Például, az áprilisban betakarított rozsszilázsok energiatartalmának üzemi átlaga 5,8 MJ/kg sza.(NEl) volt 2015-ben, míg a rozs kora viaszérésekor betakarított szilázsban az energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza. (NEl)! A különbség 1,2 kg tej/nap, ha 10 kg/nap/tehén rozsszilázst etetetünk. Amennyiben a fehérjetartalmat vesszük alapul, úgy ezen adag etetésekor napi 300 g fehérjét veszítünk el! Ez kb. 0,6 kg extrahált szójának vagy 3-4 kg tejnek felel meg. A korszerű rozsfajták ezért, mint nagy hozamú és táplálóértékű gabonafélék, jól megállják a helyüket a nagytejű tehén takarmányadagjában. De csak abban az esetben, ha korán vannak betakarítva. Ebből kifolyólag alapvetően ’egyfunkciós’ alapanyagok. Ha elkésünk, akkor nincs értelme megvárni a tejesérést-viaszérést, vagy a szemtermést. Ennek az az oka, hogy a rozs öregen már nagyon nehezen taposható, táplálóértéke pedig még az üszők adagjában sem kedvező. A szemes rozs pedig kevéssé keresett takarmány. Ezért érdemes olyan növényekkel is kísérletezni, melyek ’többfunkciósak’. Az új, hazai tritikálé fajták közül kettő ígéretesnek látszik. Hozamukban és táplálóértékükben vetekszenek a rozzsal április végén-május elején, de tejesérésben is betakaríthatóak növendékek részére, sőt a szemtermés is lehet jó árualap (tojótyúk, egyéb baromfi, juh, sertés és szarvasmarha). Hozzá kell tenni, hogy kicsit ’kényelmesebb’növényről van szó, mert lassabban öregszik, mint a rozs. A korai betakarítású rozs után betakarítva pedig csökkentheti az időjárásból adódó kockázatot.

Bővebben...

Extenzív tej- és hústermelés a kárpáti borzderes fajtával

Egy régi fajta lehetősége a mai szarvasmarha-tenyésztésben.

A kárpáti borzderes a 19. század közepén alakult ki a Kárpátalján és Erdély északkeleti részén tartott, ősi típusú mokány, riska és busa marhák svájci borzderessel való keresztezéséből.

A 19. századi Kárpát-medencében a közismert szürke marhán kívül - első sorban a hegyi, hegylábi területeken - több kisebb testű, zömök szarvasmarha fajtát is tartottak, melyekről azonban aránylag keveset tudunk. Ezek a fajták nem különültek el élesen egymástól, hiszen következetes tenyésztésükről nem beszélhetünk, az egyes változatok inkább tájegységenként mutattak eltérést.

Bővebben...