Állattenyésztés, állattartás

A 2009-es esztendő sem kényeztette el a magyar méhésztársadalmat. Az évszakok összemosódása, a szeszélyes időjárás, a hosszan tartó szárazság, még a legképzettebb és a legtapasztaltabb méhészeket is próbára tette. Az újkori nosema és az újabb és újabb vírusok sok ezer méhcsalád pusztulását okozta a tél folyamán. A jól bevált Fumagillin DCH-t az Uniós csatlakozással betiltották. Ez volt az egyetlen kifejezetten méhgyógyszer. Megfelelően alkalmazva csodát tett a beteg méhcsaládokkal. Azért, hogy a méhész ne legyen elégedetlen gyorsan forgalomba hoztak helyette kétes hatású de jó drága készítményeket.

Az akác rendkívül korán nyílott, de vérmes reményekkel vándoroltunk. Az akácfák roskadtak a virágtól, de a déli országrészben voltak olyan helyek, ahol egy deka mézet sem lehetett pergetni. Ezt nyílván a hosszú szárazság rovására lehet írni, a virágokban nem tudott nektár képződni. Az északi akácról lehetett egy jó közepes eredményt elérni. Azonban arra még nem volt példa a 40 éves méhészkedésem alatt, hogy az északi akác június 5-re lenyíljon.

Ezután a hárs sem kényeztetett el bennünket, de legalább került valami a hordókba.

A viszonylag gyenge év ellenére a méhanyák iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. Ez feltehetően a nagy téli pusztulásnak tudható be. A méhészek igyekeztek visszaállítani a vesztességüket.

A sok nehézség ellenére (ami nem a kaptárainkban volt), elérkeztünk augusztus közepéhez. Itt az ideje felkészíteni méheinket a ki tudja milyen szeszélyes télre. Bár ilyen év után nem lelkesedünk, de méheink megtettek mindent, ami tőlük telik. Ezért igyekezzünk kellő képen felkészíteni őket a legzordabb télre. Első és egyik legfontosabb teendő a családok fészkének elrendezése. A nyár folyamán a pergetések során a nagy kapkodásban lépjeinket úgy raktuk vissza a családokba, ahogy sikerült. Most itt az ideje ezeket rendbe rakni. A nagy boconádi kaptárakban fejlépnek (a kaptár fala mellé) válasszunk kissé sötétebb színű, virágporral jól megrakott lépet. Ennek a tavaszi fejlődésben fontos szerepe lesz. Majd ezt kövessék az egyre világosabb lépek. Ha a nyár folyamán megfelelő mennyiségű lépet építtettünk méhcsaládjainkkal, akkor a téli fészket szinte egyforma zsemlebarna lépekkel tölthetjük ki. Méhegészségügyi szempontból ez az ideális, különös tekintettel a nosema kor kialakulására. Arra ügyeljünk, hogy a téli fészek közepére szűzlép ne kerüljön, mert az a család kettéválását és pusztulását okozhatja. Fél nagy boconádi családjainkat igyekezzünk két fiókra szorítani. Alsó fiókba helyezzük az öregebb, sötétebb lépeket, felső fiókba igyekezzünk fiatal, akár szűzlépeket tenni. Ha anyaprobléma mutatkozna (elveszett, sérült), még tudjuk azt pótolni a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete valamely tagjától vásárolva. Anyátlan család nem képes áttelelni akár milyen erős is most. Fészekrendezés közben még érdemes elvenni a fiasítás mentes, mézzel teli lépeket pergetés céljából, és kiselejtezni a csúnya, fekete sejteket. Az etetést augusztus 20-25-e között kezdjük meg, hogy szeptember 5-e és 10-e között végezzünk vele. Az 1-1 arányú (1kg cukor, 1l víz) cukorszörpöt nagy adagokba etessük. Családonként 3-5l cukorszörpöt adjunk naponta. Ha már nem fogy el egyik napról a másikra a tálcákból az élelem, hagyjunk ki 1-2 napot, és utána folytassuk az etetést. Fontos, hogy a NB családok 13-15 kg, az 1/2NB családok 18-20 kg élelemmel telelnek biztonságosan. Ne felejtsünk el a telelő élelemhez kálium-szorbátot (2-3 gramm/méhcsalád/nap) keverni, hogy tavasszal a költésmeszesedés ne üsse fel a fejét. Ha van lehetőségünk a zárthelyi teleltetésre, ahol biztonsággal tudjuk tartani a 0- +2 fokot, akkor méhcsaládjaink 3-5 kg élelemmel is nyugodtan kitelelnek. Ez esetben nagy gondot kell fordítani a tavaszi kitelepítésre, hogy az időben megtörténjen. Kis késedelem is nosema megbetegedéshez vezethet. A korán befejezett etetésre azért van szükség, hogy még bőségesen legyen fiasítás, amiből kikelő méhek a garatmirigyüket még nem használták el invertálásra. (A cukorszörp mézzé való átalakítására.) Ők fogják tavasszal a fiasítást pempővel táplálni. Ezért nagy szükség lesz rájuk.

Az etetés befejeztével kezdhetjük az atkairtást. Fontos, hogy az ázsiai nagy méhatkák ne zaklassák méheinket a tél folyamán, és ne gyengítsék őket hemofiljuk szívásával. Lényeges, hogy legalább évente váltogassuk az atkaölő szerek hatóanyagát, ezzel elkerülve a rezisztencia kialakulását. Jelenleg leghatékonyabbnak bizonyul az amitráz hatóanyagú készítmény. A hatóanyagokat bevihetjük a kaptárba füst, vagy köd formájában, ezek a fiasítás mentes időszakban a leghatékonyabbak. De év közben olajos oldatban 16X3cm-es papírkartonba itatva a család fészkébe függesztve. Miután a Mitac-ot is kivonták a forgalomból ugyancsak Uniós hivatkozással, maradt az állatgyógyászatban használatos Tactik. Az árakat csak azért említem, mert a 20 % amitráz tartalmú Mitac literje 4-5.000 Ft volt, most a 12 % amitráz tartalmú Tactik literje 15-20.000 Ft. Tehát ezzel is jól jártunk. Papírlapos felhasználás esetén egy-egyes keverés sem túlzott (1 rész Tactik, 1 rész étolaj). Erős, népes családba 2 lap, gyengébb családba 1 lap. Ezt az eljárást 7-8 naponként 3 alkalommal meg kell ismételni. Ezek után már csak a méhek nyugalmáról kell gondoskodnunk. Ha szeles helyen teleltetünk, érdemes a kaptárak szélvédelmére is odafigyelnünk. Ha más lehetőség nincs, szorosan toljuk egymás mellé kaptárjainkat, és fekete fóliával csomagoljuk be őket. A kijárók szűkítésével védhetjük méheink nyugalmát az egerek, cickányok zaklatásaitól. A méhek túlzott téli takarása kifejezetten káros a méhek számára és kedvez az atkák téli szaporodásának.

Kováts Károly
méhészmester

2009. November