Baromfitartás a családi ház udvarán - 2014. 02. 16.
Állattenyésztés, állattartás

Mostanában bizonyára sokaknak ébreszt merész gondolatokat a hús-és tojás árak emelkedése. Ezzel én is így vagyok, hiszen kinek ne jutna eszébe a gyermekkori húslevesek és rántott csirkék fenséges illata, a nagymama tejfölös csirkepörköltje és a reggelire sütött tükörtojások semmivel sem helyettesíthető íze. A baromfitartást 2000-ben hagytam abba, mivel akkoriban olyan házba költöztünk, ahol erre már nem volt lehetőségünk. Korábban évente 100-120 db csirkét neveltem fel családunk örömére, így saját gyakorlati tapasztalataim és Gonda Irén „Csirkék, tyúkok a ház körül” (Mezőgazdasági Kiadó 1991.) gazdasszonyok részére kiadott könyvecskéjében található ábrák felhasználásával igyekszem az olvasókat tájékoztatni és egyben ösztönözni arra, hogy aki teheti, tartson csirkét, tyúkot a családi ház udvarán.

Milyen tartásmódot válasszunk?

A családi tanács elsőként azt döntse el, hogy alapvetően kinek illetve kiknek lesz a napi feladata az aprójószág ellátása, gondozása. Úgy gondolom, hogy 10-12 éves iskolás gyerekek a napi iskolai elfoglaltság mellett bátran „bevállalhatják” ezt a munkát és biztos, hogy ezzel együtt hasznos állattartási ismereteket is szereznek.

A másik fontos kérdés, hogy tavasztól őszig terjedő kizárólag vágócsirke nevelésre vállalkozunk, avagy tyúktartás is számításba jöhet a család friss tojással történő folyamatos ellátása érdekében. Ehhez tudnunk kell, hogy a március végén, április elején vásárolt napos vagy 1-2 hetes előnevelt csirkékből júniusban lesz rántanivaló, július, augusztusban paprikásnak való csirke. A jércék 22-23 hetes koruktól kezdenek tojogatni, a novemberi, decemberi hónapokban csak akkor várhatunk tőlük tojást, ha meleg kuckójuk van, tehát nem mindegy az épület (tyúkól) jellege, anyaga, de erről a későbbiekben még lesz szó.

 

Milyen fajtát érdemes vásárolni és honnan?

A kifejezetten tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett tyúkfajták tartással, takarmányozással kapcsolatos igényei általában meghaladják a háztáji körülmények között biztosítható szintet. Ház körüli tartásra az úgynevezett kettős hasznosítású fajták, illetve ezek keverékei jöhetnek szóba. A mostohább tartást legjobban az őshonos fajták viselik el. Választhatunk a különböző színváltozatban tenyésztett erdélyi kopasznyakú és a magyar tyúkok közül is (fehér, kendermagos, sárga és fogolyszínű változatban szerezhetők be). Előbbieknél előny lehet a fajtajellegből adódó mutatós külső, hátrányuk a kisebb tojáshozam. A magyar tyúk nagyobb termetű. Húshozama kiemelkedő, tojástermelése megfelelőnek mondható, és a mostohább időjárási körülményeket kellően jól tűrő állat.

Évtizedek óta bevált kettős hasznú háztáji hibrid a Bábolnai Tetra-H, mivel szerényebb összetételű takarmányon tartva sem okoz csalódást a gazdának. A húshibridek intenzív (broiler tápra alapozott) tartásmód mellett 7-8 hetes korukra elérik az 1,6-1,8 kg testtömeget, de ezek húsa ízletességében és színében alatta marad a hagyományos (vegyes takarmányon tartott) fajtáknak és hibrideknek.

A beszerzési lehetőségek úgy gondolom az Internet világában, nem szorulnak magyarázatra, hiszen azok, akik évek óta keltetnek és forgalmaznak napos vagy előnevelt csirkét, megtalálhatók a világhálón, kellő fajtaválasztékkal és árlistával. Akik nem ezt a módját választják a keresésnek, lakóhelyükön fellelhető gazdaboltban és takarmányboltban érdeklődhetnek tenyész alapanyag iránt.

Némely áruházlánc műszaki részlegén házi keltetőgép is vásárolható 20 ezer forint körüli összegért, ami több év használat során meghozza az árát, amennyiben termékeny házi tojást tudunk szomszédunk, ismerősünk egészséges, tetszetős tyúkállományából beszerezni. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy hibrid tyúkállományból nem ajánlatos tovább szaporításra tojást felhasználni, mivel ezek utódai már nem mutatják azokat a kedvező húsformákat vagy tojástermelő képességet, mint az eredeti hibrid, amit kettő vagy több fajta, apai, anyai vérvonal felhasználásával több év alatt tenyésztettek ki.

 

Hogyan és hol helyezzük el a vásárolt vagy keltetett csibéket?

Csibének nevezzük a 24 órán át nem etetett, nem itatott napos állatot. Ezt követően már csirke a neve. Fontos, hogy küllemi hibáktól mentes, száraz pihével teljesen benőtt, nem gubbasztó, ép végtagokkal rendelkező, záródott köldökű, élénk tekintetű és mozgású, fajtára jellemző tömegű csibét vásároljunk. Egy egészséges kettős hasznosítási irányú csibe 32-33 gramm. Fontos, hogy csak vakcinázott állatokat vegyünk, így a gyakoribb baromfi (kolera, tífusz, pestis) betegségekkel szemben ellenálló lesz az állományunk, különösen ajánlható ez azoknak, akik tojótyúkokat is szeretnének ezekből a következő évre hagyni. Egy 4 tagú család szükségletét 10-12 tyúk kielégíti.

Az elhelyezésre vonatkozóan foglalkozzunk először a napos csibék fogadásával. Ajánlatos már a csibék megérkezése előtt előkészíteni a helyüket. Ötvennél kevesebb csibét karton dobozban is elhelyezhetünk meleg, fűtött helyiségben, pl. a konyha egy sarkában, ettől több csibét fűtött melléképületben, pl. kazánházban javasolt letelepíteni.

A napos csibe hőszabályozó képessége nagyon rossz, ezért 1 hetes korig a hátmagasságában mérve 31-32 0C legyen a hőmérséklet, amit egy szokványos hőmérővel, azt belógatva mérhetünk. Ez a hőmérséklet hetenként 2 0C-kal csökkenthető, tehát a hathetes csirkénél már 22 0C is elegendő. Karton dobozban tartásnál egy 40-60 Wattos (hagyományos) égő belógatásával kedvező mikroklímát teremthetünk a csibéknek, természetesen a megfelelő tűzvédelmi követelmények betartásával.

A fiatal állatok komfort érzete csak jó almozással biztosítható, mely követelményt a fűrészportól mentes faforgács (a fűrészport felcsipegeti a csibe!), felaprított szalma, puha széna megfelelően kielégíti. Az etető helyüket ajánlatos cserélhető kartonpapírral fedni, ahol elhelyezésre kerül az etető és itató berendezésük. 

Amennyiben fűthető, de nem kellő léghőmérsékletű melléképületben helyeztük a csibéket, kiegészítő, un. helyi melegítést kell alkalmazni egy, vagy nagyobb állomány (pl. 100-120 csibe) esetén 2 db infravörös lámpa jó szolgálatot tesz a 3-4 hetes kor eléréséig. Ekkor a csibekört kialakító drótfonat (csibedrót) kiemelésével a csirkék birtokba vehetik a teljes helyiséget.

 

Etető és itató                                                                                                                                  

Az első héten a speciális csibeszállító vagy alacsonyabbra vágott közönséges kartondobozba szórjuk az indító (starter) tápot, itatónak a gazdaboltokban vásárolható csibeitatót használhatjuk. Ugyanitt ma már praktikus csirkeetetőket árulnak az életkornak megfelelő kialakítással. A barkácsolni tudó baromfitartók PVC csőből vagy esőcsatornából drótspirál (régi matracrugó) behelyezésével is készíthetnek csirkeetetőt. Az etetővályú lehatárolására bemutatott különféle praktikák a takarmány kiszórásának valamint a rászállás megakadályozása érdekében ajánlott.

 

Azok részére, akik napközben nem tudnak az állatokkal foglalkozni, az önetető javasolható, amely általában 1 napi takarmány feltöltésével üzemel és takarékos kialakítású, tehát nem tudja a baromfi kiszórni a takarmányt. Ehhez ajánlható a súlyszelepes önitató is, amely hasonló módon 1 napi ivóvizet tárol és adagol úgy, hogy nem ázik el az alom. Természetesen hozzá kell tenni, hogy a barkácsolni tudók ötletes megoldásokkal olcsón, a családi háznál fellelhető edényekből és eszközökből hasonló praktikus megoldásokat képesek előállítani.

 

Emlékezetünkben kedves kép él nagymamáink tarka-barka baromfiudvaráról, ahol a pulyka, a kacsa együtt csipegetett a tyúkok és gyöngyösök különböző generációival. Bármennyire is kedves emlékünk ez, lehetőleg ne kövessük. A baromfitartás alapszabálya az, hogy ne tartsunk együtt különböző fajú hasznosítási irányú és életkorú baromfiakat. A különböző fajoknak más és más az igénye az elhelyezéssel, a takarmánnyal, az etetőkkel, itatókkal szemben, másrészt különböző erőviszonyokat képviselnek, és az erősebbek üldözik a gyengébbeket, de legalábbis nem engedik a takarmány közelébe, s végül azért, mert az idősebbek esetleg megfertőzhetik a fiatalabb állatokat olyan kórokozókkal, amelyek rájuk nézve nem veszélyesek, a fiatal állatot azonban megbetegítik, esetleg elpusztítják. Annyit és annyiféle baromfit tartsunk csak, amennyinek a külön elhelyezésére lehetőségünk és helyünk van. Együtt tarthatók a különböző fajtájú, de egy korcsoportba tartozó baromfiak. Például nem szerencsés együtt tartani a tyúkot és a ludat, valamint a tavalyi tojótyúkokat az idei csirkékkel. A kiskacsák rendszeresen kifröcskölik és bepiszkítják a csirkék ivóvizét.

 

Hol és hogyan tartsuk a nagyobbacska csirkéket, tyúkokat?                                           

Alkalmi csirkenevelésre  könnyűszerkezetes ólacska tökéletesen megfelel, amit apa és a gyerekek egy szabad hétvégén együtt el is tudnak készíteni a megmaradt lambériából, OSB lapból, némi drótháló (műanyag rács) felhasználásával. A baromfi ól tervezésénél vegyük figyelembe, hogy a most 4-5 hetes csirkék folyamatosan gyarapodnak és kellő férőhely és levegő igényük lesz, ezért a szállásuk 1 négyzetméterére kettős hasznú csirkéből 10-12 db-bal kalkuláljunk.

Az ábrán látható vagy hasonló házikó olyan legyen, hogy a trágya kitakarítása gyorsan és könnyen elvégezhető legyen, pl. a rácsok kiemelhetőek legyenek. Ajánlatos a rácsok anyagát és lyukméretét úgy tervezni, hogy kisragadozók (patkány, nyest, vadászgörény, stb.) kóbor kutya, macska ne juthasson be, és ne rághassa ki, mert ebből sok veszteségünk és bosszúságunk származhat.

 

Akik tojótyúk tartását is tervezik, ettől lényegesen melegebb épület kialakításában gondolkodjanak, amit jó hőszigetelő anyagokból érdemes megépíteni. A téli hidegben is kellő komfort érzetet biztosító tyúkól belső magassága lehetőleg ne legyen 1,3-1,5 m-nél magasabb és feltétlenül helyezzünk el rajta keletre néző ablakot.

 Udvaruk tisztaságát, virágaikat féltőknek ajánlható a drótrácsos alagút arra az esetre, amikor a baromfi ól és a csirkék nappali tartózkodási helye más és más helyen van. Az 5. számú ábrán látható rácsos alagút jó szolgálatot tesz ilyen esetben, mivel egyik vége az ól kijáratához a másik vége a bekerített kifutóhoz (etető itató helyhez) csatlakozik.

 

 A belső felszínt feltétlenül vakoljuk simára, másként a repedésekben búvóhelyet találnak az élősködők (atkák és tetvek). Készítsünk rajta egy akkora ajtónyílást, hogy a belső térbe mi magunk is könnyen bemehessünk. Erre a legalább heti 2 alkalommal végzett alomcsere, valamint az évente 2 alkalommal (ősszel és tavasszal) esedékes meszelés miatt lesz szükségünk.

A könnyebb tisztíthatóság miatt az ól padlóját öntsük ki betonból. A jobb hőszigetelés érdekében tudom ajánlani a 7-10 cm beton alá 3-5 cm vastag nikecell (hungarocell) szigetelést. Alomként összegyűjtött, száraz avart, szalmát vagy más száraz növényi hulladékot használhatunk. Az elhasznált alom a baromfitrágyával vegyesen, egyéb kerti hulladékkal keverten remekül komposztálható, kertünk tápanyag-visszapótlására felhasználható.

 

Célszerű, ha a baromfiól nagyobb ajtaján vagy e mellett egy második, kisebb ajtót (átbújó ajtó) készítünk, ami közvetlenül a kifutóra nyílik. Mind a kifutót, mind az ólat védjük a már korábban is említett ragadozók ellen. Még kertvárosi környezetben is megél a nyest és a görény, ezek pedig karcsú testűek, és a szűk réseken is átsurrannak. Ezért mindenhol gondosan tömítsük az ajtókat és egyéb nyílásokat, éjszakára pedig mindig zárjuk be a baromfit.

A sötétedés beálltával állataink visszahúzódnak. A szabadban tartott baromfi természetes viselkedése az, hogy éjszakára fákon, bokrokon telepszik meg. Ezt az igényt ülőrudak (pl. létra vagy rudakkal sűrűn ellátott bakok) behelyezésével elégíthetjük ki. Az ülőrúd igény állatonként 20-30 cm, ha több rudat is elhelyezünk azonos magasságban, ez elejét veheti a jobb helyekért vívott esti csatározásoknak. 

 

Hogyan és mivel etessük a baromfit?                                                                                       

A tyúk és a csirke ősi természete szerint magevő, szereti a búzát, árpát, napraforgót, a kölest, borsót és természetesen a szép sárga színű kukoricát. A szemes takarmányokon kívül nagyon szereti csipkedni a zöldet, a földből kikapirgálni a gilisztákat, pajorokat, bogarakat. A szabadon tartott un. tanyasi csirke bőrének sárga színe, húsának zamata, tojásának színe és magas tápértéke ezért utolérhetetlen és nyugodtan mondhatjuk, hogy verhetetlen minden nagyüzemi csirkegyárban nevelt broilerrel szemben.

Ilyen körülményeket ma már nem mindenki tud megteremteni állatai számára, de kis odafigyeléssel ízletes húsú csirkéket nevelhetünk, és szép tojásokra tehetünk szert. A hagyományos (kapirgálós) tartásmód választásakor arra is fel kell készülnünk, hogy csirkéink lassabban nőnek, mint kizárólag koncentrált, ipari keveréktakarmányon hizlalt társaik, melyek 7 hetes korra elérik az 1,7-1,8 kg testtömeget.

Ettől függetlenül óva intenék mindenkit attól, hogy a napos csibét vagy előnevelt csirkét azonnal szemes (darált) takarmányra fogja, mivel a ma forgalomba lévő kettős hasznú, tojó vagy hús hibridek genetikailag ráutaltak az indító és nevelő tápra, annak speciális összetételére, különösen az első 3-4 élethét alatt. A starter csirketáp némi gyógyszert illetve védő, immunerősítő anyagokat (kokcidiosztatikumok) és vitaminokat tartalmaznak. A régi magyar fajták csibéi a kotlóssal az áprilisi, májusi napfényben az udvaron vagy szérűskertben szaladgálva vették magukhoz a természetes táplálékot.

Természetszerű tartásban az állatokat elsősorban magvakkal etetik. A magok mellett azonban kiegészítő táplálékra is szükség van, mert a baromfi ugyan elsősorban magevő állat, közismerten alkalmas a konyhai hulladék hasznosítására is. Az emberi étkezésre fel nem használt, de nem romlott maradékok (hámozott zöldség héja, ételmaradékok, száraz kenyér) gyakran nyom nélkül tűnnek el a kifutóban. Az 1-2 hetes csirkék nagyon szeretik a keményre főzött tojást, ha eléjük reszeljük. Tartsuk be azt az alapelvet, hogy mindig fokozatosan térjünk át a baromfi tápról a hagyományos vegyes, szemes takarmányozásra, de teljesen ne hagyjuk ki a takarmánykeverékből a nevelő tápot vagy tojótápot, mivel értékes fehérjéket és vitaminokat tartalmaznak.

A baromfi igényli a zöldet: szívesen fogyasztja el a káposztafélék, a saláta levelét, de akár a répa és a retek levelét is. Kellően leköti a csirkék, tyúkok figyelmét a megfelelő magasságba felkötött 2-3 csokor lucerna vagy csalán, mivel a baromfinak a levelek lecsipkedéséhez fel kell ugrálnia. Ez a módszer zsúfoltabb tartásmód esetén a tollcsipkedés és azt követő kannibalizmus megelőzésére is hatékony módszer lehet, ha ezt rendszeresen végezzük.

Szebb a csirke lába, bőre, a tyúktojás sárgája, ha kellő mennyiségű zöld növényt vagy ezek szárítmányait etetjük, így számításba jöhet a géppel rendszeresen lenyírt gyep, konyhai zöldség hulladék, paradicsomfőzéskor kipasszírozott melléktermék, reszelt sárgarépa is. Vegyes darába keverve szívesen elfogyasztják az állatok a megmaradt beáztatott és kinyomkodott kenyeret, aludttejet, maradék galuskát, stb. Nagyon fontos, hogy ha lágy eleséget etetünk, fordítsunk gondot az etetővályú alapos tisztítására, mivel a sarkokban megmaradó nedves eleség penészedik, ami toxin tartalma következtében megbetegedést idézhet elő.

Tojóállomány esetében feltétlenül szükséges mészpótlásról gondoskodnunk. Ezt a takarmányboltban is beszerezhetjük, de magunk is megoldhatjuk a megszárított és apróra tört tojáshéj vagy apróbb mészkő gritt etetésével is. A lágyhéjú tojások előfordulása kellő figyelmeztetés a mészpótlásra, de ezt ne lehetőleg várjuk meg.

Természetes takarmányozási körülmények között a kifutóban mindig álljon állataink rendelkezésére néhány maréknyi egészen apró kavics is. Ezek a zúzógyomorban felgyűlnek, és egymáshoz súrlódásukkal elősegítik a kemény héjú magvak összetörését.

A szabadban tartott baromfi sokat összeszed a föld alatt rejtőző rovarokból is. Állati eredetű fehérjeigényüket az időnként összeszedett burgonyabogarak, pajorok és más, könnyen gyűjthető apró élőlények feletetésével elégíthetjük ki.

A vízről célszerű egy könnyen tisztítható önitató berendezés segítségével gondoskodni. A víz szintje legyen olyan magasan, hogy abba ne tudjanak földet vagy almot kaparni, és ne tudják azt ürülékükkel beszennyezni. Aki téli időszakra is vállalkozik tyúktartásra, készüljön fel arra, hogy napjában akár többször is langyos vizet kell önteni a baromfinak, hogy ne fagyjon be az ivóvizük.

 

A tojástermelésről röviden                                                                                                         

A tyúk zárt, félhomályos, biztonságos helyre szeret tojást rakni. A tojóládát készítsük fából, hogy könnyű legyen, majd szereljük fel a kifutó oldalára. A kifutóval közvetlenül érintkező oldalát készítsük lehajthatóra, hogy mi is hozzáférhessünk. Állataink a kifutóból tudják megközelíteni, mi azonban a trágyától mentes udvarról. A tyúkok közötti veszekedések elkerülése miatt érdemes több, egyforma vagy rekeszekre osztott tojóládát felszerelni. Béleljük ki szalmával vagy forgáccsal.

Egyes tyúkok különösen hajlamosak a kotlásra. Ezt kihasználhatjuk a saját állomány szaporítására. Érdemes az állatot (este) elkülöníteni a többitől, hogy a keléskor, illetve a csibenevelés további 2-3 hete alatt nyugodtan végezhesse teendőit. (A csibéket vezető tyúk látványa újabb kotlási hullámot indíthat el az arra hajlamos tyúkok között.).

A kotlás és a csibevezetés idején természetesen nincs tojásrakás, ezért ez gyakran nemkívánatos jelenség. Az ilyen tyúkot a kifutón belül különítsük el napos helyen és gondoskodjunk arról, hogy ne tudjon leülni, szükség szerint átmenetileg korlátozhatjuk a vízivásban is (a kotlás lázas állapot). Normál esetben 3-4 nap alatt elvehetjük a kedvét a kotlástól.

A tojófészkek számát mindig a tyúklétszámhoz kell igazítani. Egy átlagosnak mondható 15-20 tyúk részére az ábrán látható 6-os fészekszámú tojató megfelelő. A nagyobb tyúklétszám és a kevés tojófészek sok tojástörést okozhat, mivel egy fészekben 2 tyúk is beül, illetve állandó versengés folyik a fészekért.

A tojófészekben hetente cseréljünk kellő mennyiségű faforgácsot, szénát vagy szalmát, ami egyrészt a tojáshigiénia, másrészt a tyúktetű felszaporodásának megelőzése érdekében fontos gondozási művelet. A tojásokat naponta (általában délután) szedjük össze. Ez nemcsak a tojás frissessége miatt fontos, de azért is, mert a sok tojás látványa növeli a kotlási kedvet.

Tisztelt Olvasó! Remélem segítettem írásommal megerősíteni érlelődő elhatározásában, hogy érdemes csirkét, tyúkot tartani, ha körülményei által megteheti. Kívánom, hogy családjával együtt sok öröme teljen a baromfitartásban és változatos, egészséges, magyaros ételeket fogyaszthassanak.

További részletek vagy kérdések esetén címem, telefonszámom a Szerkesztőségben elérhető.

 

Balogh Miklós

Agrármérnök

Környezetvédelmi szakmérnök

 

2012. április

Eseménynaptár
Apróhirdetés
Agrometeorológiai előrejelzés
2018. május 29 - június 4. közötti időszakra
RÉSZLETEK