Sokat hallhattunk a közelmúltban és napjainkban is arról, hogy a magyar mezőgazdaság egyik nagy problémája, hogy a növénytermesztés-állattenyésztés aránya nem megfelelő, nincs egymással összhangban. Miért fontos ez, mik ennek az okai és milyen módon lehetne ezen úgy változtatni, hogy valamennyi előttünk álló feladatot jól szolgálja?
A kérdések helyes megválaszolásához néhány dolgot kell egyértelműen tisztázni, az állattartás (sertéstartás) és környezet kapcsolatát, a hazai adottságokat, lehetőségeket és a társadalmi szükségleteket.
A jelenlegi helyzet kialakulása a XIX. században megkezdődött tudományos és technológiai forradalmat paraszti és nagybirtoki gazdálkodás csaknem kizárólag zárt körben valósult meg. A talaj termőképességét csaknem kizárólagosan állatok trágyájával igyekeztek fenntartani. A szántóföldről betakarított szármaradványokat felhasználták. Ennek következtében nem volt hulladék csak hasznosítható, legtöbb esetben nélkülözhetetlen anyag! Csaknem „input” anyag nélkül termeltek úgy, hogy csaknem kizárólagos alapanyag termelője volta a „könnyű” iparnak (élelmiszer, textil, bőr, szesz, stb.). Napjainkban a tudomány és technika fejlődésének köszönhetően ez teljesen megváltozott. A mezőgazdaság rendkívül sok input anyagot kap az ipartól (gépek, berendezések, műtrágya, takarmány kiegészítők, fertőtlenítő- és tisztítószerek, stb.), ezzel szemben, a mezőgazdaságból egyre kevesebb alapanyag kerül be az iparba, mivel maga az ipar (vegyipar) lett az alapanyag termelő (műbőr, műszál, stb.). A föld jelenlegi népessége és a jelenlegi lakossági igények nem teszik lehetővé, hogy egyszerűen visszatérjünk a korábbi, 1800-as évek elejéig meglévő gazdálkodáshoz. Ezért döntő fontosságú az, hogy lehetőségeinket rendszerszerűen kihasználjuk így biztosítva, a környezetileg, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható fejlődést oly módon, hogy a megfelelően kialakított mezőgazdasági termelés ne környezetkárosító, hanem éppen környezet javító legyen!
Az állattartás (sertéstartás) és a környezet kapcsolata, a fenntartható fejlődésben betöltött szerepe
A magyarországi agroökológiai adottsága messze az EU-s átlag fölött van, ezért ha céltudatosan, komplexen hasznosítjuk a hazai agrár- és vidékfejlesztés jelentős előnyre tehet szert. Ehhez világos, átgondolt egymással összefüggő és egymást erősítő fejlesztésekre van szükség. Legtöbb hazai és külföldi szakember előtt érthetetlen az a gondolkodás, ahogy Magyarországon a mezőgazdaságot, illetve a vidékfejlesztést kezelik. A nem racionális föld és eszközhasználat, az egymással sok esetben semmilyen szempontból sem összhangban lévő kapacitások és struktúrák rendkívül nagy pazarláshoz és kis hatékonysághoz vezetnek, holott ha mindezt racionálisan, megfelelő struktúrába rendeznénk Magyarország gazdaságilag, élelmiszer és energiabiztonság szempontjából is megerősödhetne, megalapozva ezzel a vidéki lakosság 21. századi színvonalon való megélhetését. Ezért rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló csekély tőkét és pénzügyi forrásokat ennek érdekében, illetve szellemében használjuk fel. Első lépésként a „fejekben” kell rendet tenni.
Sajnos sok esetben ennek akadályozói maguk a nem kellően képzett környezetvédők, mivel nincsenek tisztában a természetes ökoszisztémákra is jellemző anyag körfogással, illetve tévesen értelmezik azt, kiragadva egy-egy tényt. Így fordulhat elő, hogy a fosszilis alapanyagot felhasználó iparnál és a közlekedésnél veszélyesebbnek ítélik meg az állattenyésztést, holott az elsődleges és másodlagos biomasszát előállító rendszerek, amennyiben minden részletükben egymásra épülnek, úgy állítanak elő ipari (élelmiszer, textil, kozmetikai, bőripari, gyógyszeripar, stb.) alapanyagot, energiát (biogázt, biodízelt, bioetanolt, stb.), hogy nem keletkezik hulladék, csak társtermék amennyiben a teljes technológiák, illetve azok résztechnológiái, technológiai elemei között összhang van, megalapozva így az adott régióra jellemző ökológiailag és ökonómiailag is fenntartható fejlődést. Az a leegyszerűsített megítélése az állattenyésztésnek, amely szerint az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a légkör üvegházhatású gáz terheléséhez torz, szakmailag nem megalapozott álláspont. Az igaz, hogy az állatok (az emberhez hasonlóan) élettevékenységük során anyagcseréjükön és bélsarukon keresztül üvegházhatású gázokat bocsátanak ki pl. széndioxid, ammónia, metán, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a közelmúltban az autotróf növények és mikroorganizmusok által közvetlenül, vagy közvetve légkörből, illetve a talajból megkötött szén és nitrogén forrásokból származnak, szemben a föld mélyén évmilliók óta raktározódott fosszilis energiahordozókkal, illetve alapanyagokkal. Amennyiben nem felsőbbrendű heterotróf szervezetek pl. haszonállatok hasznosítják a növények (autotróf szervezetek) által szervezetlen anyagokból elsősorban fotoszintézis segítségével előállított szervesanyagokat, alsóbbrendűek teszik meg azt. Az elemek körforgása szempontjából gyakorlatilag ugyan az történik, csak közben nem keletkezik az emberiség számára állati eredetű élelmiszer és ipari alapanyag! Tehát a szén körforgása szempontjából a szén-dioxid a főszereplő, mely a levegőben, a vízben és a talajban egyaránt előfordul. Fontos ezzel kapcsolatban a nitrogén körforgásra is felhívni a figyelmet. A nitrogén megkötésére csak kevés szervezet képes. Ilyenek egyes baktériumok és cianobaktériumok. A baktériumok közül kiemelkedő jelentőségűek a pillangósvirágú növények gyökérgümőiben élők (Rhizobium fajok).
A talajélet, valamint a nitrogén körforgás miatt döntő jelentőségű a talaj szervesanyag tartalma. Ezért rendkívüli fontosságú a talajok szerves (istálló, ennek hiányában zöld) trágyázása! Tehát az állati szervezetek, így az állattartás, illetve állattenyésztés nélkülözhetetlen része a helyes gazdálkodásnak!
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az ember mindenevő és az állati eredetű termékek megfelelő aranyban nélkülözhetetlenek az egészséges táplálkozás szempontjából. Mindezek hangsúlyozása nélkülözhetetlen a hazai állattenyésztés, sertéstenyésztés fejlesztése szempontjából!
A sertéstartás technológiai fejlesztésének szempontjai
Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos azt a tényt figyelembe venni, hogy az állatok (sertések) akkor termelnek genetikai képességeiknek megfelelően, ha jól érzik magukat! Különösen igaz ez az alacsony öröklődhetőségű (kis h2 értékű) tulajdonságokra, mint pl. a szaporaság, de közepes h2 értékű tulajdonságok (pl. takarmányértékesítés) esetében is döntő jelentőségűek! Amennyiben bármilyen okból nem megfelelőek kor és termelési csoportonként a tartási (hőmérséklet, páratartalom, légcsere, gázösszetétel, pihenő-, etető-, itató-, közlekedőtér, a mikrobiológiai környezet, csoportonkénti egyedszám, stb.) és mennyiségét, minőségét, valamint hozzáférés módját tekintve a takarmányozási és itatási körülmények, akkor az állatok nem érzik jól magukat. Ennek hatására fölösleges stresszhelyzetek alakulnak ki, amelynek következménye az állatok teljesítményének, takarmányértékesítésének romlása! A legjobb mutatója éppen ezért a helyes technológiának, ha a sertések adott termelési szintnek megfelelő táplálóanyag és energia ellátás esetén genetikai képességüknek megfelelően termelnek. Stressz hatására a sertések plusz energiát fordítanak létfenntartásukra, így adott takarmányadagból kevesebb marad a termelésre, és az emésztés hatásfoka (takarmányértékesítés) is romlik. A megfelelő technológia a termelés gazdaságosságán kívül piaci előnyt is jelenhet megfelelő marketing esetén, hiszen „boldog magyar sertéseket” állítunk elő! Ezzel az „állatvédőket” a magyar sertés mellé lehet állítani! Rendkívül fontos ezzel kapcsolatban az is, hogy a sertéshús minőségére kedvezőtlen hatású a tartós stressz! James Oliver állatjóllét és minőség szempontjából a brit sertéseket hozza ki győztesnek ezzel a témával fogalakozó műsorában a dán sertésekkel szemben, annak ellenére, hogy a két tartástechnológia között nem volt lényegi különbség!
A kis- és nagyüzemi technológiák kialakításánál, megválasztásánál egyaránt a lehető legegyszerűbb és természet közeli megoldásokat kell keresni. Ne nekünk embereknek, hanem az állatoknak tetsszen a technológia! Természetesen nincs olyan technológia, amelynek csak előnye lenne, de ennek az elvnek a figyelembevételével lehet piaci előnyt elérni, ha ehhez megfelelő marketing is társul. Rendkívül fontos a technológia megválasztásánál az is, hogy azt egészében a helyi adottságok, lehetőségek függvényében értékeljük. Ne az egyes résztechnológiák, technológiai elemek előnyeit, hátrányait vegyük figyelembe külön-külön, hanem az egész komplex technológiát!
A különböző, megfelelően kialakított és üzemeltetett almos tartástechnológia esetén, a relatív egyszerűségen és olcsóságon kívül az üzemeltetés költségei is csökkennek, a minimális amortizáció, a trágya használhatósága és az állatjóllétből származó előnyök miatt! Fontos az is, hogy a szántóföldeken keletkező szalma a környezet, a talaj termőképességének fenntartása szempontjából optimálisan hasznosul. Amennyiben a szalmát nem használjuk alomanyagként, annak talajba dolgozása, lebomlásának gyorsítása (N műtrágya egy része erre használódik fel) költséget jelent a növénytermesztés számára, ugyanakkor a talaj szervesanyag tartalma, a talaj mikrobiológiai állapota nem, vagy csak minimális mértékben javul, de sok esetben romlik!
A tartástechnológia megválasztásánál ezért a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontokat is rendkívül fontos figyelembe venni. Az elmúlt évtizedben számos hígtrágya tárolót építettek Magyarországon, ezek karbantartása, üzemeltetése költséges. A hígtrágya hasznosulása kis hatékonyságú, kijuttatásának időintervalluma rendkívül behatárolt, a vegetációs idő csak kis részében lehetséges. Mindezek mellett környezeti kockázata nagy. Igaz ez akkor is, ha a hígtrágya kezelése közben biogáz előállítására kerül sor. Ebben az esetben is egy köbméter hígtrágyából közel egy köbméter fermentormaradék keletkezik, igaz ez biológiailag jóval stabilabb, ami állat- és növényegészségügyi, valamint környezetvédelmi szempontból kedvezőbb. Fontos ugyanakkor az is, hogy a trágyából kontrolált körülmények között, felhasználható formában keletkezik a biogáz, ami egyrészt a légkör védelme, másrészt a plusz árbevétel miatt kedvező.
Mindezek alapján, milyen tartástechnológiát alakítsunk ki? Fontos ennek tisztázásánál arra felhívni a figyelmet, hogy a komplex technológiákat (A-tól Z-ig, beleértve a tartást, takarmányozást, szaporítást, hízlalást, trágyakezelést, stb. is) úgy alakítsuk ki, hogy azok minden egyes eleme (résztechnológiája) mind funkciójában, mind kapacitásában egymással összhangban legyen és a folyamat végén minden hasznosuljon, tehát ne keletkezzen hulladék csak termék, ami gazdasági és környezetvédelmi szempontból is rendkívül kedvező! Mind ezt úgy kell megvalósítani, hogy mindent arra és úgy használjunk, ahogy az a természetben természetes körülmények között is lezajlik! Vonatkozik ez a trágyakezelésre és a melléktermékek hasznosítására egyaránt.
Mindezek alapján az almos (szalmás) technológiák alkalmazását javasoljuk ott, ahol csak lehet, illetve alkalmazása minden szempontból előnyös. (Technológia részletes leírására hely hiányában nincs lehetőség. Nagyüzemekben rácspadozatos elhelyezés a fiaztatóban és a malacnevelőben javasolható, míg az almozásos technológia (7%-os lejtésű betonpadozat, az etetőnél és itatónál rácspadozat, hogy a belecsúszó almostrágya és a vizet, itatókból kikerülő víz, amelyet kaparólécek segítségével távolítanak el az aknából) a kocaszálláson és a hizlaldában előnyös. Nagyüzemi körülmények között is megoldható minden egyes részében a fiaztatóban és a malacnevelőben is az almozásos rendszer, de a kritikus volta miatt (a legkisebb hiányosság esetén is lényegesen csökkenhet a választott malacszám) alapvetően meghatározhatja az egész technológia hatékonyságát. Ezeken a helyeken (fiaztató, malacnevelő) keletkező hígtrágya mennyisége lényegesen kisebb, mint az egész technológia során (kocaszálláson, hizlaldában) keletkező almostrágyáé. A trágyakezelését, hasznosítását tekintve így az egész rendszer almostrágyásnak tekinthető. Kisüzemi körülmények között napi almozásos, vagy növekvő (mély) almos technológia kialakítása ajánlott.
Az almos tartástechnológia előnyei:
A sertéságazat versenyképességét segítő kiegészítő technológiák
Szárazfermentoros biogáz technológia
A nyersanyagok (pl. almostrágya) fermentálása szilárd fázisban, egylépcsős reaktorokban történik úgy, hogy a reaktorokba betermelés előtt a 25-35 % szárazanyagtartalmú alapanyagokat néhány napos aerob kezelésnek kell alávetni. A hőmérséklet ilyenkor 37-40 oC-ra emelkedik. A levegőztetés (aerob kezelés) leállítása után, a reaktorokba kerül behelyezésre az alapanyag (pl. almostrágya, vagy az összekevert trágya és más energianövény), majd a behelyezés után a légmentesen zárt helyiségbe perkolát bepermetezésére kerül sor, így előállítva az anaerob viszonyokat. A perkoláció megkezdése után 2-3 nappal megindul a biogáztermelés. Az anaerob szakasz hossza 28 nap.
Az anaerob szakasz lezárása után a reaktoron kívül az utókezelőben aerob feltételek mellett a levegőztetés hatására a keletkező szilárd erjesztési maradék sok vizet veszít, hőmérséklete 65-70 oC-ra emelkedik. Az intenzív utóérlelés időtartama 8-16 hét lehet. Ez alatt az erjesztési maradékok komposztálódnak, megtörténik a teljes körű higienizáció. A keletkező „erjesztési maradék”, a komposzt, biológiailag stabil, nem igényel különösebb utókezelést, egyszerűen tárolható és kiszórható a mezőgazdasági földterületekre.
A szárazfermentációs technológia előnyei:
Létezik telepíthető, modul rendszerű szárazfermentoros biogáz üzem is, amelynek előnye az egyszerű beszerzésen, engedélyeztetésen, és kivitelezésen túl, hogy lehetővé teszi a házaknál, háztájiban tartott sertések trágyájának EU-komfort kezelését. Nem kell a házaknál nagy mennyiségű trágya tárolásáról gondoskodni, hiszen akár naponta, hetente lehet beszállítani a trágyát! A trágyakezelésen kívül egyéb más szerves hulladékok, konyhai-, fűnyesedék stb. alkalmas. Szükség esetén könnyen, egyszerűen bővíthető. Ennek környezeti és gazdasági hasznán túl rendkívüli szemléletformáló hatása is lehet!
Mobil trágyaszeparátor
Mit tehetünk akkor, ha már új hígtrágyás technológiánk van?
Mobil (megfelelő teljesítményű traktorral vontatható és meghajtható) trágyaszeparátor használata nagymértékben segítheti a sertéstelepeken keletkezett, trágyatárolóban tárolt, sok esetben jelenleg megoldhatatlan problémának látszó, hígtrágya okszerű használatát. Ezzel kapcsolatos vizsgálati eredményeink rendkívül biztatóak. A mobil szeparátor teljesítménye sertéstrágya esetében 80 m3/óra. Alkalmas a trágyatároló medence alján leülepedett nagy keménységű üledék eltávolítására, kiszeparálására a medence (fólia) sérülése nélkül. Ezzel elkerülhető az a korábbi, nem átgondolt fejlesztésekből adódó megoldhatatlannak látszó probléma megoldása, hogy a medencék előbb-utóbb teljesen megtelnek üledékkel, mert csak a hígfázis eltávolítása oldható meg! Rendkívül fontos, hogy a szeparált anyag megfelelő kezelése után kiváló minőségű, közel érett szervestrágyával egyenértékű természetes talajerő utánpótlásra alkalmas anyag keletkezik! A hígfázis megfelelő tisztítása (biológiai), kezelése után öntözésre, és technológiai vízként (nem ivóvízként) való felhasználásra alkalmas! Mindez gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt nagy segítséget jelenthet, a már meglévő hígtrágyás rendszerű sertéstartó telepeknek!
Dr. Póti Péter
SZIE, MKK,
Állattenyésztés-tudományi Intézet
2013. augusztus