A sertéstartás főbb állategészségügyi kérdései - 2014. 02. 17.
Állattenyésztés, állattartás

A genetikai képesség gazdaságos kiaknázása az optimális mikroklímában tartott és biológiailag teljes értékű takarmánnyal ellátott hizlalt sertésektől csak akkor várható el, ha azok egészségesek. Így ökonómiai és állat jólléti értelemben az egészség fogalma alatt azt értjük, hogy az állat, az állatállomány a genetikai képességnek megfelelően termel. A sertéstenyésztés koncentrált létszámú állattartási formája miatt az optimális környezeti feltétel biztosítása, amelyben az adott genetikai képesség érvényesülhet a leghatékonyabb állategészségügyi megelőzés mindazon betegségekkel szemben, amelyek összetett kóroktanúak, polifaktoriális eredetűek. Ez vonatkozik a megkívánt változó környezethez jól alkalmazkodó tenyészállatokra, de különösen az állandó környezetet igénylő nagytermelésű hízó sertésekre.

A legáltalánosabb és leggyakoribb sertés-egészségügyi probléma az optimális termelési feltételek hiányosságaiból eredő, így a szervezetet állandóan terhelő és károsító tényezők az ún. stresszorok hatása. A zsúfolt tartás, a nem megfelelő mikroklíma, az etetési idők be nem tartása, a gyakori falkásítás miatti szociális rangsor-változások olyan halmozott káros hatások, amelyekre az állatok kóros viselkedési formákkal válaszolnak.

A tartós meleg, a hőstressz következménye az istálló ún. a „szobarendjének” felborulása, amikor az állatok nedves itató és etető, valamint trágyázó istállóterülete a száraz pihenő területtől nem különül el. Ilyenkor az állatok a bélsárral, vizelettel szennyezett felázott kültakarójukon át befertőződhetnek a dugóhúzó alakú leptospirákkal vagy a gennykeltő baktériumokkal. Az istálló padozatán a bálsárral, vizelettel ürülő pathogén baktériumok koncentrációja nő, amely a sertéshízlalás során olyan recidiváló fertőző betegség állandósulásához vezethet, mint a sertésdysentéria. Az ilyen környezetben, ha a padozat sem a megfelelő a lábvégek kipálása vagy sérülése miatt gyakoribbak a fájdalommal járó lábvég betegségekből (pl. rongyos talpúság, csülökirhagyulladás) adódó veszteségek, az alacsonyabb testtömeg gyarapodás. A nem megfelelő higiénia körülmény egyéb betegségek forrásai lehetnek, mint például az E. coli endotoxin eredetű kocák relatív tejhiánya (MMA szindróma), amely a szopósmalacok eléhezését idézheti elő. Amennyiben az egyszerre be- és egyszerre kitelepítés alapelv nem valósul meg egy telepen, az időszakos takarítás, tisztítás és fertőtlenítés, pihentetés elmaradása az istálló gyors biológiai elfáradásához vezet. Ekkor olyan virulens baktérium törzsek elszaporodása, paraziták és vírusok koncentrált jelenléte jellemzi az istálló légterét, padozatát, felületeit, amelyek óhatatlanul az állatok egészségét veszélyeztetik. A hőstressz önmagában is rontja a kanok és a kocák reprodukciós paramétereit, csökkenti a szoptató kocák étvágyat, tejtermelését. A nedves bőr felületen párologtatással és hővezetéssel fokozódik az állat hőleadása. Ez kedvező is lehet a nyári időszakban, ezt használják fel a sertések ún. adiabatikus hűtési módszerénél.

Sertésorbánc, orbáncos csalánláz. Jellemző szögletes bőrtünetek


A fuzárium toxinokat (főként DON) tartalmazó takarmányt az állatok „visszautasítják”. Éhesen mennek az etetőhöz, megtorpannak, turkálják, de nem esznek

 

A téli időszakban viszont a nedves hideg hatására nő a fázás okozta megbetegedés. A lehűlés csökkenti a nyálka- és savóshártyák helyi vérellátását, azok ellenálló-képességét huzattal társulva bélhurutot, kötőhártya gyulladást, orrhurutot, tüdő- és mellhártyagyulladást idézhet elő. A tartós relatív hideg az újszülött szopós malacok ún. hypoglikémiáját okozza. Az újszülött malacoknak fejletlen hőszabályozásuk és gyenge hőháztartásuk - szőrtelen, csupasz bőr, a kevés hőszigetelő bőralatti zsírszövet és a májban raktározott glikogén - miatt biztosítani kell az optimális hőmérsékletet. A hidegben összebújt malacok energiájuk nagy részét hőtermelésre fordítják, kezdetben mozgásuk, szopási kedvük gyengül, később nem képesek szopni, az állatok lehűlnek, perifériás keringésükben a vércukor koncentráció végzetesen lecsökken. Az alacsony vércukorszint remegést, idegrendszeri tüneteket okoz sokszor tévesen fertőző betegség lehetőségére gondolnak.

 A stresszorok következményeként a társas együttélés egy másik kóros viselkedési jelensége az energiát pazarló és sérüléseket okozó verekedések állandósulása. Ennek legsúlyosabb következmény a falkán belül a kannibalizmus rossz szokásának a rögzülése. A verekedésekből származó fedett (hematomák) és nyílt sérülések, sebek csökkent ellenállóképességű területek révén táptalajai és kapui lehetnek a gennykeltő baktériumoknak (streptococcus-, staphylococcus, corynebaktérium). Ilyen környezetben gyakran az Actinomyces pyogenes vérfetőzést, tüdő-, és ízületgyulladást, az Actinomyces suis kocákban gennyes csecsbimbó, méhgyulladást idéz elő. A gennyesedéssel járó kórkép gyógykezelés hiányában veszélyeztetheti az állat életét (phelgmone, szepszis), másrészt húsminőség rontó tényező lehet (tályogképződés). Itt kell megjegyezni, hogy fertőzött fiaztatókban, a nem csíraszegény körülmények között elletett kocák napos malacai köldökön keresztül is befertőződhetnek gennykeltő baktériumokkal, amelynek gyakori következménye a gennyes sok ízületgyulladás.

A Helicobacter suis és/vagy a nagyarányú apró szemcseméret (< 0,7 mm), lisztes takarmány hajlamosító tényezője a nagy gazdasági veszteségeket okozó összetett kóroktanú betegségnek a sertés özofagealis gyomorfekélyének. A veszteség egyik forrása a gyógykezelhetetlen belső elvérzés miatti gyors elhullás (porcelánfehér, anaemiás állatok), a másik általánosabb probléma a szubklinikai formában jelentkező és visszatérő jellegű gyomorfekélyből származó termelés csökkenés. A halmozottan jelentkező stresszorokhoz, az állat igényét ki nem elégítő környezethez való energiát igénylő állandó alkalmazkodás csökkenti az állatok immunválaszadó képességét is. Ennek magyarázata az, hogy az általános adaptáció során a gyenge, de állandósult sztesszorokra a szervezet a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg neurohormonális tengelyben stresszvédő hatású mellékvesekéreg eredetű fokozott mértékű glükokortikoid hormon (kortizol) termelésével válaszol. A kortizol stresszvédő hatása többek között a sejtosztódás csökkentésében nyilvánul meg. Ennek kedvezőtlen következménye az, hogy mind a nem specifikus (fagociták), mind a specifikus immunválaszban (lymphociták) szereplő fehérvérsejtek száma és ezzel egyidejűleg a védekező lehetőségek is csökkennek. Ha a legyengült immunválaszadó képességgel egyidejűleg az istálló levegőjének mikroflóra tartalma, porszennyezettsége, gázkoncentrációi (ammónia, kénhidrogén, széndioxid) meghaladják a kívánt mértéket, vagy a takarmány mikrobiológia fertőzöttsége kedvezőtlen gyakran légző- és, emésztőszervi tünetekkel járó istállójárványok alakulnak ki. Ilyen légzőszervi tünetekkel járó betegségek többek között a sertések torzító orrgyulladása, vagy a sertés enzootiás pneumoniája, valamint olyna emésztőszervi kórképek, mint a malacok enteropatogén E. coli okozta hasmenése, a szalmonellózis (paratífusz), vagy a hízó állatok sertésdysentériája.


Ferde orr, torzító orrgyulladás. Az orrkagylók fertőző eredetű sorvadása miatt kialakuló elváltozás


Sertés dizentéria: beesett hasú hízósertés. A megbetegedett sertések 1-3 héttel később érik el az értékesítési súlyt


A malackori, sok állatot érintő bőrgyulladások hátterében gyakran cirkovírus (PCV2) fertőzöttség áll

 

Hazánk éghajlati viszonyai között, a kukoricára alapozott sertéstenyésztésünk másik jelentős sertés-egészségüggyel is kapcsolatos általános problémája a takarmány - termesztésével, betakarításával és tárolásával összefüggő - penészgomba fertőzöttsége és az általuk termelt anyagcseretermékeik a hőstabil gombatoxinok, a mycotoxinok jelenléte. A toxinból eredően ezek az anyagok kismolekulájúak, ezért a szervezet nem képes azokat felismerni, és immunválasszal ellenük védekezni. Sajnos ma még általánosan alkalmazható, hatékony gyógyszer sincs ellenük. A szervezet különféle szöveteiben felhalmozódhatnak, ezért a sertéshús és belsőség közvetve potenciálisan veszélyeztetheti az ember egészségét. Ez utóbbi, húsminőséget befolyásoló tényező miatt fontos közérdekünk, hogy olyan takarmánnyal etessük állatainkat, amely nem veszélyezteti, sem a sertés, sem az ember egészségét.

Az egyes gombatoxinoknak specifikus károsító hatásuk van. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban ezek közül ki kell emelni szántóföldi penészgomba a Fusarium gombák által termelt F2 toxint. Ez a kémiai szerkezetében ösztrogénszerű toxin a tenyész kocasüldőkben és a kocákban álivarzását idézi elő. Petesejt leválása nélkül ivarzási tünetek rontják az állomány szaporodásbiológiai mutatóit, valamint az egyszerre be- és kitelepítés rotációját veszélyezteti és boríthatja fel. Az utóbbi következményeként a telepen a korosztályok keveredése miatt emésztő és légzőszervi tünetekkel járó betegségek állandósulhatnak, az istállók kitakarításának, fertőtlenítésének, pihentetésének elmaradása az épület biológiai elfáradásához vezet, a koncentráltan jelenlevő megbetegítő képességű baktérium flóra és parazita fauna állandósul a telepen.

A másik szintén Fusarium által termelt toxin a T2 toxin. Ez a toxinféleség elsősorban az ellenálló képességet csökkenti, kedvezőtlenebb növekedési, tömeggyarapodási mutatókon túl ez a toxin gyakran a tenyésztés célkitűzést azért lehetetleníti el, mert a toxinnal terhelt takarmány halmozott felvétele esetén nőivarban a petefészek és a méh sorvadása miatt az ivarzás elmaradása, anösztrusz, a kanokban csírahám károsítás miatt azospermiát idéz elő.

Újabb kutatások eredménye szerint a sertés hízlalási tüdővizenyőnek hátterében szintén Fusarium eredetű fumonizin B1 mycotoxinnak van szerepe. Több fuzárium toxin felelős a sertések takarmány visszautasításáért, de a legkifejezettebb ilyen hatása a DON toxinnak van.

Számos más szántóföldi és raktári penészgomba toxinja (ochratoxin, patulin) vagy metabolitja különféle képen károsíthatják a sertés szervezetét, akár a vérképző (stachyobotryotoxikózis), akár a kiválasztó szervek károsításával (máj- és vesekárosodás), akár daganatkeltő (cancerogén) vagy magzatkárosító (teratogén) hatásukkal.

A kis molekulájú, a szervezetben felhalmozódó, kumulálódó sejtkárosító mycotoxinok azért alattomosak, mert a legtöbb esetben nem okoznak specifikus tünetekkel járó, tömegesen jelentkező, heveny mérgezéseket. A szubklinikai tünetekben azonban a vérképzőszervek károsítása révén csökkentik az állatok immunválaszadó képességét. Az immunhiány miatt a feltételhez kötött ún. fakultatív pathogén baktériumok állományszintű betegségeket idézhetnek elő. Az immunválaszadás hiánya különösen veszélyes olyan esetekben, amikor az egyes fertőző betegségekkel szembeni védekezési lehetőség az állatok immunizálása, vakcinázása. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy az egyes betegségekkel szembeni vakcinázás nem vezet az állatok megfelelő immunológiai áthangolódásához. A vakcinázás ellenére a kórokozó behurcolása esetén megbetegedhet az állatállomány.

Az ipariabrak-keverék takarmányok különböző premixek mellett állati és/vagy növényi eredetű zsírokkal, olajokkal vannak kiegészítve. Ezzel biztosítható a szervezet számára a fokozott energia ellátás, az esszenciális zsírsavak és a zsírban oldódó vitaminok felszívódása. A légszáraz ipari-abrakkeverékek szakszerűtlen tárolása a takarmány kémiai bomlásához, avasodásához vezet. Az avasodás kezdeti fázisában, oxigén jelenlétében a telítetlen kettőskötésű zsírsavláncok telítődnek és erélyes oxidáló, sejtkárosító peroxidok keletkeznek (peroxidszám magas). Az idő előrehaladtával a csökkent tápanyagokat tartalmazó takarmányban a hosszú zsírsavláncok íz rontó aldehidekre és rövidláncú savakra esnek szét (savszám magas). A folyamat során a telítetlen kötéssel rendelkező biológiailag hatékony vegyületek is károsodnak, így a biológiai antioxidáns E-vitamin (tokoferol), valamint a retinol, az A-vitamin. Az A-vitamin, a hámvédő vitamin hiánya a szervezet nem specifikus védelmi képességét csökkenti. A bőr, a nyálkahártya helyi védelem hiányában a kórokozók számára átjárhatóbb lesz. Nő annak a lehetősége, hogy a nyálkahártyával bélelt szervrendszerekben (légző-, emésztő-, húgy- és nemi szervek stb.), helyi ellenálló képesség hiányában kóros elváltozások, helyi gyulladásos reakciók játszódjanak le. A hímivarban csökken a csírahám működése, az ondó spermium koncentrációja, a spermiumok életképessége, a nőivarban pedig a petefészek sárgatest termelése.

 

A takarmány mikrobiológiai fertőzöttsége, szennyezettsége a bél szimbióta mikroflóráját károsítja. Erre különösen akkor van meg a lehetőség, ha például az etetési idők be nem tartása miatt csökkent a gyomor sósav és pepszin termelése. A bélcsatornában élő baktériumok egyensúlyának felborulásával kóros bomlástermékek, toxinok (biogén-aminok, endotoxinok) képződnek, melyek fokozzák a bélperisztaltikáját. Ennek következménye, hogy a tápanyagok emésztése rendellenes helyen, a vastagbélben megy végbe (diszpepszia). A gyulladásos reakciók nélkül a vastagbélben lejátszódó erjedéses diszpepszia savanyú, rothasztó baktériumok jelenlétében pedig a rothadásos diszpepszia lúgos kémhatású hasmenéses tüneteket idéz elő.

Az intenzív környezetben tenyésztett, nagy növekedés erélyű szopós malacok vas szükséglete meghaladja a koca tejében lévő vas mennyiséget. Ezért földalkáli hiányában, amennyiben vaspótlás is elmarad, kialakul a malacok vashiányos anaemiája. A betegség megelőzéseként a malacokat egy hetes kor alatt vas kiegészítésbe kell részesíteni akár izomba, akár szájon át. Figyelembe kell venni, hogy a néhány hetes korban alkalmazott kelátokat képző vas károsítja a szervezet védekező mechanizmusát, mivel hatástalanítja komplementer rendszert, amely csökkenti a malacok ellenálló képességét.

A D3-vitamin, kalcium (Ca) és foszfor (P) abszolult vagy relatív (étvágytalanság, lázas betegség, bélgyulladás) hiányai ebben az állatfajban is a csont szervetlen állományának a beépülését akadályozva a fejlődő szervezetekben angolkórt, kifejlett állatokban csontlágyulást idéznek elő. A takarmány nem megfelelő homogenizálása esetén véletlenszerűen előfordulhat, hogy egy-egy állat nagy mennyiségű sót vesz fel. A sómérgezéses sertések az agyi ödéma és eosinophil sejtes beszűrődése miatt súlyos idegrendszeri tüneteket mutatnak. A sómérgezés különösen akkor fordul elő, ha az ivóvíz ellátás nem megfelelő vagy kifejezetten vízhiány van. Az egészség fogalmának a másik, szorosabban véve az állategészségügyi megközelítése az a szempont, hogy a sertés, a sertésállomány a számomra fontos, előírt kórokozóktól mentes legyen. Ezek közé tartoznak a baktériumos és vírusos eredetű betegségek. A fertőzés terjedése történhet állatról állatra, ragályfogó tárgyakkal, széllel, eszközökkel vagy élő közvetítők (légy, rágcsálók, egyéb háziállatok) által. A fertőző betegségek a terjedési irány szerint vertikális (szülőről utódra) és horizontális (állatról állatra) lehetnek. Járványos jelleget akkor öltenek, amikor több állat betegszik meg egyidejűleg istálló járvány (endémia), istállóról istállóra terjedve (epidémia), vagy akár földrészekre kiterjedve (pandemia).

Mind a baktériumos, mind a vírusos fertőzéseket követően, a kórokozó fertőzési kapuban (bőr, nyálkahártya - száj, bél, orr, húgy- és nemi szervek, csecsbimbó-) "elszaporodik". Innen a véráram, a nyirokerek vagy az idegpályák mentén betörnek a szervezetbe. A kórokozók véráramba kerülve (bacteriaemia, viraemia) vérfertőzést okoznak. Az állat lázas, bőre hűvösebb, elesett, bágyadt, a vályú próbára nem reagál, szemei homályosak ebben a vérfertőzés státuszában az állat elhullhat vagy annak kiállása után a kórokozóra sajátos lappangási időt követően, a betegségre jellemző kórképet, tüneteket mutatja. Ezek a bőr, a légző-, az emésztő-, a húgy-, a nemi- és mozgatószervi, valamint az idegrendszeri tünetek. A betegségek elleni védekezési mód és lehetőség függ az adott kórokozó pathogenitásától, megbetegítő képességétől. Más védekezési eljárás alkalmazható a feltétlen kórokozó, obligát pathogén baktériumokkal szemben, mint a feltételesen megbetegítő, fakultatív pathogén baktériumok esetén. A feltétel nélkül sejtparazita vírusos betegségek esetében a mentességre való törekvés mellett a védekezés másik lehetősége a legyengített vagy elölt, szintetikus vagy rekombináns vakcinákkal történő immunológiai áthangolása szervezetnek az "utcai" kórokozóval szemben. Mindenkor törekedni kell az állomány homogén immunstátusára, az állatok jó ellenálló képességére és megfelelő immunválaszadó képességére. Csak ilyen egyedektől, kocáktól várható el, hogy a környezet mikrobáira vagy a vakcinákra áthangolódva kolosztrumukkal megfelelő passzív védelmet adnak az élet első heteiben a malacaiknak. Mivel az immunológiai áthangolódáshoz időre van szükség a vemhesség harmadik harmadában a kocasüldőt, kocát új környezetbe helyezni nem kívánatos.

A hatályos állategészségügyi jogszabályok egyik fő célja az állat, a személy, a jármű forgalom szabályozásával, a nagy terjedési és nagy gazdasági kárt okozó és zoonozisos jellegű bejelentési kötelezettség alá eső betegségek fertőző ágenseinek a kiiktatása, illetve esetleges betegség fellépése esetén a felszámolás módjának leírása.

A baktériumok közül azokkal szemben, amelyek obligát pathogének, feltétel nélkül megbetegítő képességűek az emésztő- és légzőszervi tünetekkel járó sertéstífusz, a vetéléssel végződő brucellózis, leptospirózis a védekezési mód a kórokozótól mentes állatállomány kialakítása és annak fenntartása. Ennek feltétele az állategészségügyi jogszabályok, a személyhigiénia, a jármű és állatforgalmi, karanténozási szabályok, gyógykezelési eljárások és az egyszerre ki, egyszerre betelepítés ("all in all out") maradéktalan betartása.

A fakultatív pathogén, feltételhez kötötten megbetegítő képességű baktériumok a sertés szervezetében különféle területeken élnek - az állat bőrén, nyálkahártyáin, manduláiban, epehólyagjában, bélcsatornájában stb. Ezek a kórokozók csak akkor idéznek elő megbetegedést, ha az állat, vagy valamely szervrendszerének a helyi ellenálló képessége csökken. Ilyen betegség a vérfertőzéssel, csalánlázas bőrtünetekkel járó és ritkábban idült formában jelentkező sertésorbánc. A légzőszervi tünetekkel járó betegségek közül ide tartozik a sertések torzító orrgyulladása, a mycoplasma eredetű enzootias pneumónia, az Actinobacillus pleuropneumoniae okozta tüdőgyulladás, vagy a választott malacok haemophylus okozta szállítási betegsége. Az emésztőszervi, hasmenéses tünetekkel járó betegségek közül az enteropathogén exotoxint termelő E. coli hasmenés, Clostridium perfringens C tipusú  enterotoxaemia, a szalmonellák okozta paratífusz vagy a Brachyspira hyodisenteriae kóroktanú sertésdysentéria. De ide tartozik a választást követően előforduló idegrendszeri tünetekkel, egyensúlyi zavarokkal járó haemolizáló E. coli eredetű endotoxin okozta sertések ödéma betegsége is.

Ezen betegségek ellen mivel összetett kóroktanúak a védekezési mód az alapvető higiéniai feltételek megteremtése és azok fenntartása, a rotáció rendszer az egyszerre betelepítés és kitelepítés üzemszerű működtetése és nem utolsó sorban az állat igényének a gazdaságos kiszolgálása. A védekezés alapstratégiája az, hogy lehetőség szerint minden olyan faktort iktassunk ki, amely stresszorként hathat az állat számára a jó bánásmód „welfare” biztosításával. Vannak olyan fakultatív pathogén baktériumos betegségek, mint a gyakran az időjárási front hatására kialakuló sertés orbánc, amivel szemben érdemes vakcinás védőoltást alkalmazni a biztonságos megelőzés érdekében. A baktériumos betegség gyógykezelésre különböző antibiotikumok és egyéb kémiai szerek szolgálnak. Ezek szakszerű és okszerű alkalmazásához az állomány szintű kezelésekkor elengedhetetlenül szükséges a hatékonyság, a rezisztencia vizsgálat elvégzése. A megfelelő hatékonyságú gyógyszertől is csak az előírt dózisban és időtartamig kezelt állatoktól várhatunk eredményt. A sertés vágáskori értékesítésekor a penicillin érzékenység és a humán antibiotikum rezisztencia kialakulásának veszélye miatt figyelembe kell venni, be kell tartani és tartatni a felhasznált szer élelmiszer-egészségügyi várakozásidejét, amely tényt az ellátó állatorvosnak igazolnia kell. Az említett humán egészségügyi veszélyek miatt tendencia, hogy korábban hozamfokozóként alkalmazott antibiotikumok használatát betiltották.

A sertések vírusos betegségei közül a nagyterjedési hajlamú, fertőzött állatokkal és azok hústermékeivel terjedő, heveny, vérzéses tünetekkel, nagy morbiditási és mortalitási arányokat produkáló járványos betegségek, a sertéspestis és afrikai sertéspestis elleni védekezés alapja a vakcinázás nélküli fertőzéstől mentes állatállományok fenntartása. A hasított csülkű sertés is fogékony a hólyagképződéssel járó pandemiás terjedésű ragadós száj és köröm járásra. Ezért minden hólyagképződéssel járó kórforma, a sertések hólyagos betegsége (SVD), sertés esetében is bejelentési kötelezettség alá tartozik. Az idegrendszeri tünetekkel járó Aujeszky-féle betegség és fertőző sertésbénulás esetében is a mentesség fenntartása a cél.

Sok esetekben a vakcinázással az elsődleges célunk, hogy a sertésállományunkat immunológiailag áthangoljuk védve az "utcai" kórokozótól. Erre példa a kocasüldők, kocák SMEDI kórképet okozó parvovírus elleni vakcinázásával a betegség kártétele, a vetélés, a malacok reszkető kórja kivédhető. Az elmúlt években egy új sertés betegség, amelynek a hivatalos neve PRRS veszélyezteti sertésállományainkat. A mozaik szóból eredően ez a vírusos betegség egyrészt a kocák szaporasági mutatóit rontja, azáltal, hogy nő a vetélések, a halva ellések száma és csökken az egy kocára jutó élve született malacszám. Másrészt választást követően, a hízó állatokban a vírus a tüdő alveoláris makrofágjait károsítva interstitiális tüdőgyulladásos légzőszervi tüneteket okoz. Ebben az esetben is a védekezés alapja a karanténozási szabályok pontos végrehajtásával az, hogy fertőzött állattal ne hurcoljuk be a kórokozót.

A heves légzőszervi tünetek ellenére a sertésinfluenza jó indulatú lefolyású, öngyógyuló betegsége a sertéseknek. A malabszorpciót és bélgyulladás okozó coronavírusos TGE betegség minden életkorú sertést veszélyeztet. A választott malacokban a vékonybélbolyhok megrövidülése miatt a tápanyag emésztetlenül diszpepsziás hasmenéses tünetekkel ürül. A bélsár vegyhatása savi karakterű. Az enteropatogén E. coli törzsek enterotoxinok által előidézett, fokozott vékonybél szekrécióból eredő hasmenéses bélsár ezzel szemben lúgos kémhatású. A védekezés lehetősége a fertőzéstől mentes állomány fenntartása. A gazdaságos sertés hústermelés és tenyészállat értékesítés állategészségügyi kritériuma a sertésállományok szerológiailag igazolt ún. négyes mentessége - brucellózis, leptospirózis, Aujeszky-féle betegség, PRRS.

A paraziták, élősködők közé soroljuk az egysejtű véglényeket, a férgeket (galand és fonálféreg) és az ízeltlábúakat. Felosztásuk szerint megkülönböztetünk belső és külső élősködőket. A házi sertéseket koncentrált tartásos körülmények között a fajhoz adaptálódott paraziták különböző mértékben károsíthatják. A koncentrált állattartással egyidejűleg a külső és belső élősködők petéivel vagy lárváival folyamatosan befertőződhetnek az állatok. Antiparazitás kezelések, a felületek tisztogatásának és fertőtlenítésének elhagyása, a zsúfolt tartás súlyos parazitás fertőzöttségeket eredményezhet. A paraziták egy része (pl. vándorló orsóféreg lárvák) mechanikailag károsítják a megtámadott szöveteket, ahol a szervezet védekezési reakciójaként gyulladásos reakciók játszódnak le, ezzel egyidejűleg, a gazdaállat számára szükséges biológiailag értékes tápanyagokat szívnak el, nem utolsó sorban anyagcseretermékeket, toxinokat termelnek, amelyek végső soron az állatok ellenálló képességét gyengítik, hozzájárulva ismételten ahhoz, hogy fakultatív baktériumok istállójárványokat idézzenek elő.

 
Streptococcus baktériumok okozta agyvelőgyulladás növendék sertésen. A gyorsan kialakuló súlyos tünetek ellenére megfelelő kezelésre jól gyógyul

Impetigo (ótvar): Staphylococcus hyicus baktérium okozta lokalizált bőrgyulladás szopós malacokon

A belső élősködők közül ki kell emelni a vastag falú petéjű és így környezeti tényezőknek ellenálló, közvetlen fejlődésű sertés orsóférgességet (Ascaris suum lumbricoides). A gyomor sósav és a bélnedvek hatására a peteburokból kiszabadult első stádiumú lárvákból 7-9 hetes lárvavándorlás követő fejlődés után - bél, verőceér, máj, elülső üresvéna, tüdő, légcső, nyelőcső - a vékonybélben (kb. 15 cm) kifejlett váltivarú férgek lesznek. A lárvavándorlás során parazita károsítja a májat, a tüdőbeli fejlődésekor súlyos légzőszervi tünetekkel gyulladásos folyamatokat idézhet elő, a vékonybélben élősködő kifejlett férgek tömege csökkenti az állat növekedési erélyét, ellenálló képességét, súlyos esetben a féregcsomók bélelzáródást is okoznak. Vágó állatok esetében alkalmazott antiparazitás kezeléskor figyelembe kell venni a szer élelmiszer egészségügyi várakozási idejét.

A sertések vágásakor a levágott állatok húsvizsgálata során előírt eljárással végzik az izomtrichinella és a galandféreg lárváinak - sertésborsóka, hólyagférgesség - a vizsgálatát. A sertésborsóka és hólyagférgesség elleni védekezés alapja a személyi higiénia betartása, a galandférget üríthető őrző-védő kutyák rendszeres féregtelenítése.

A külső élősködők közül a leggyakoribb gondot a bőr kipirulásával, pörkösödésével és viszketésével járó sertés rühösség okozza. Ez a parazitás index betegség csak ott jelentkezhet tömeges méretekben, ahol a higiéniai feltételek hiányosak - zsúfolt tartás, magas relatív páratartalmú mikroklíma.

Az ízeltlábúak betegség terjeszthetői is lehetnek. Sertés esetében erre jó példa az eperythrozoonosis betegség kórokozója az Mycoplasma hemosuis baktérium a vérszívó tetvek mechanikai közvetítésével terjed. Ma a belső és a külső élősködők kártétele ellen a sertésállományokat korszerű és hatékony készítményekkel programszerűen védhetjük.

 Mindezek alapján a tudatos előre gondolkodással, a szakemberekkel való együttműködéssel, a szakhatóságok határozatai, az állategészségügyi intézeti leletek alapján a gazdálkodás célja lehetőség szerint állatállományunk egészségvédelme, a prevenció, a megelőzés és ne a betegség gyógykezelése legyen. A megelőzés mindig kisebb költséggel jár, mint a gyógykezelés és/vagy a betegségek ökonómiai következményei, veszteségei. Érdemes szem előtt tartani, hogy a súlygyarapodásban, fejlődésben elmaradt sertés a lemaradást nem tudja kompenzálni, ami a sertéstartás napjait, a takarmányozási napokat végeredményben a termelési költségeket növelik.

 

Dr. Zomborszky Zoltán Ph.D.

 

(Jelen szakmai  anyag  teljességében megtalálható a 2010/4-es Őstermelő Gazdálkodók Lapjában- a szerk.)

 

Eseménynaptár
Apróhirdetés
Agrometeorológiai előrejelzés
2018. február 22 – március 1. közötti időszakra
RÉSZLETEK