A gyepterületek szerepe a legeltetéses állattartásban - 2018. 05. 10.
Állattenyésztés, állattartás

A gyepterületek és a legelő állatok ősidők óta egymásra utalt ökoszisztémák és populációk. Hagyományosan a legelő területek növényállománya a legelő állatok jelenlététől függ. A legeltetésre alapozott állattartásnak pedig jövedelmezőségét befolyásolja jelentős mértékben a legelők minősége és hozama.

A gyepterületeket többféle szempontrendszer alapján osztjuk fel és értékeljük. Alapvetően ősgyepeket vagy természetes gyepeket valamint telepített gyepeket különböztetünk meg. A gyephasználat módja szerint legelőket, kaszálókat és réteket különítünk el. A gyepterületeken alkalmazott termesztési és hasznosítási eljárások kombinációját nevezzük gyepgazdálkodásnak. A gyepgazdálkodás ökonómiai megközelítésben extenzív, félintenzív és intenzív módon zajlik. Extenzív gyepgazdálkodást azokon a területeken folytassunk, ahol a termés mennyiséget növelő vagy a minőséget javító ráfordítások nem térülnek meg. Ezen területek talajai, fekvése, növényállománya nem teszi lehetővé a nagyobb hozamok elérését. Félintenzív gyepgazdálkodás esetében alkalmazhatunk termést növelő módszereket, eljárásokat, mint tápanyag utánpótlás, felülevetés (nagyobb hozamú fajok, fajták bevitele). Intenzív gyepgazdálkodásban a hazánk éghajlati és klimatikus viszonyai között leghatékonyabb termésnövelő agrotechnikai eljárást, az öntözési is alkalmazzák a nagyobb termőképességű fajok, fajták mellett.

 

A kisebb termőképességű természetes gyepek főként legeltetéssel hasznosíthatók. Ezen legelők juhok vagy húsmarhák számára alkalmasak. Jobb évjáratokban az első növedékből széna is készíthető. Nagyobb termésmennyiség esetén a kombinált használat gyakoribb. Első növedékből széna nyerhető, míg a többi növedéket juhokkal, húsmarhákkal, tejelő állományok növendékeivel vagy kisebb termelésű tejelő állományokkal hasznosíthatjuk. Jó termőképességű (8-10 t/ha vagy fölötte), intenzív gyepekről takaríthatunk be szenázsokat, szilázsokat vagy készíthető széna. Intenzív tejelő állományok legeltetése nem megoldható, mivel a gyepek hozama nem fedezi a nagy termelésű tehenek szükségleteit.

A legeltetés célja a legelő minőségének függvényében a legelő állatok takarmánnyal való ellátása, a táplálóanyag-szükséglet biztosítása. Emellett kellemes tartózkodási hely és jó közérzet biztosítása az állatok számára. Mindezek úgy teljesüljenek, hogy az állat egészségi állapotában és termelésében visszaesés ne következzen be.

A legelőn tartott állatok szíve, csontozata, izomzata, ízületei erősek, edzettek, nagy teljesítményűek lesznek a zártan tartott társaikkal szemben, ezért a tenyésznövendékek felnevelésében elengedhetetlenek a gyepterületek; nélkülük edzett, jó konstitúciójú tenyészállat nem állítható elő.

A kaszálással szemben nem megfelelő legeltetési eljárás alkalmazásakor jelentkezik a legeltetési veszteség, mely akár 50-60%-os is lehet. Ennek okai: nem egyenletes legelési magasság; bujafoltok kialakulása; elöregedett gyepállomány; tiprás, taposás.

Az állandó legelők tavasztól őszig folyamatosan rendelkezésre állnak. Természetes vagy ősgyepek (akár több évszázada gyepként hasznosított területek). Más kultúrával gazdaságosan nem hasznosítható területeket borítják. Mesterséges vagy telepített legelők, melyek a szántóföldi művelésre is alkalmas területeken helyezkednek el.

Az alkalmi legelők közé a különböző tarlókat, útszéleket, árokpartokat, erdőszéleket, szántóterületek vegyszermentes szegélyeit, töltésoldalakat soroljuk, melyeket főként juhokkal, esetenként lúddal (sertéssel) legeltethetjük. A kukorica tarló juhok, húshasznú anyatehenek táplálóanyag-szükségletét javarészt kielégítik. Gabonatarlók a szétszóródott szemeket, törött kalászokat a juhok hasznosítják. Gabonatarlók árvakelése, ha a szemveszteség nagyobb volt, már növendékmarhákkal is legeltethetők. Legeltethetünk burgonya- és répatarlókon is.

A legeltetési szezon kezdete évjáratonként változó. A kitavaszodástól függően március közepétől április végéig megkezdhető. Általában október végéig legeltethető a gyep, de kedvező körülmények között akár december közepéig is. Az őszi legelőn akkor célszerű legeltetni, ha a napi szükséglet 30%-át biztosítja, mert ehhez a legelőn tartózkodás kedvező hatásai is hozzáadódnak.

A frissen legelt fű vegetációs víz tartalma a táplálóanyagokat oldott állapotban tartalmazza, ezért könnyebben emészthetők, jobban hasznosulnak. A rágáskor, kérődzéskor termelődő nagy mennyiségű nyál pufferolja az emésztés során a szénhidrátokból keletkező savakat. A nyersrost biztosítja, hogy a bendőben képződő ecetsav és propionsav megfelelő arányban álljon rendelkezésre a tejzsír szintéziséhez. A friss fű karotin tartalma növeli a szervezet ellenálló képességét, kedvező hatású a nemi szervek egészséges működésre, a termékenyülésre. A napfény és az ultraibolya sugárzás hatására az állatok bőrében keletkező D3-vitamin fontos szerepet játszik az ásványi anyagok (kalcium) forgalmának szabályozásában. Az ultraibolya sugárzás aktiválja az enzimeket, serkenti a belső elválasztású mirigyek működését.

A szaporodóképesség javulására hat közvetetten az intenzívebb légzés, bendőműködés, az élénkebb immunbiológiai működés. A napsugárzás hatására növekszik a fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképesség (baktericid hatású). A legelőn azonban élettani és külső környezeti okokra visszavezethető betegségek is előfordulnak.

Erős napsugárzás hatására bőrégés, bőrelhalás, hipertermia (hőguta) fordulhat elő. A magas környezeti és testhőmérséklet csökkenti a termelést. Az állatok a hideggel szemben toleránsabbak. +5oC-ig jól bírják a hűvöset, különösen akkor, ha a légmozgás kisebb, mint 1-2 m/sec. Hűvös, esős, párás időben esetenként légzőszervi megbetegedések fordulhatnak elő (intenzívebb légmozgás és magas relatív páratartalom mellett).

A legelők és a környezet az előzőekben részletezettek szerint hatnak a legelő állatok szervezetére, azonban az állatok is szerteágazóan hatnak a legelőkre.

A kedvező hatások közül lényeges, hogy tápanyagot juttat vissza a legelő állat a gyepterületre. Szarvasmarha legeltetésekor, jó minőségű legelőn évi 150 kg N-hatóanyag is visszajut a gyepre (50 kg/nap, 250 g N, 200 állat). A legelt fű N-tartalmának 70-80%-a visszajut a gyepre. Az ürülék tápanyagvesztesége a régebben hittekkel szemben kevés, kb. 10%-os. Szakszerűen kezelt és hasznosított legelők termőereje fokozatosan javul, egyre több állat eltartását biztosíthatja kisebb költségszint mellett. Lúd legeltetéskor számolni kell az itatók melletti tocsogók keletkezésére, gyeppusztulásra. Ezt 2-3 naponkénti itató áttelepítéssel el lehet kerülni. Kedvezőtlen hatásokkal is számolhatunk, melyek a túllegeltetés miatt bekövetkező degradáció; a legelő talajának taposása, tömörítése, valamint a tiprás, melyet a kaszáló típusú fajok nem bírnak.

 

Dr. Forgó István

 

 

2016. július

 

Eseménynaptár
Apróhirdetés
Agrometeorológiai előrejelzés
2018. május 15 - május 21. közötti időszakra
RÉSZLETEK