Baromfik természetes keltetése és nevelése családi gazdaságokban (Tyúk) - 2015. 06. 16.
Állattenyésztés, állattartás

Rovatunkban többször is foglalkoztunk a családi gazdaságok állattartásának aktuális kérdéseivel. Jól tudom, ez a mostani téma nem éppen ilyen! Az emberek döntő többsége a baromfihúst már vidéken is a boltok polcairól szerzi be, mégis azt remélem, cikkünk nem valamiféle anakronizmus, kortévesztés szüleménye, hiszen a magas naposbaromfi-árak – és itt nem részletezett más okok miatt – a családi szükségletre szánt tanyasi, falusi, szérűskerti baromfitartásnál egyre többen térnek vissza a természetes keltetés- és nevelés már-már teljesen elfeledett gyakorlatához.

A természetes keltetés alapfeltételei: a termékeny tojás, ehhez a baromfik megfelelő ivararánya és a jó kotlós.

 

A tyúk egy fészekaljnyi, 12-20 db tojás lerakása után kezd kotlani, ha azokat alatta hagyjuk. A vedlési időszak kivételével az év során bármikor lekotlik, de a kotlás gyakoribb az év első felében (február-július). Szerencsére a kakasok párzási kedve, így a tojások termékenysége is ezekben a hónapokban nagyobb. Egyébként a kora tavasszal kelt csibék értékesebbek, vitalitásuk, életerejük is jobb, mint későbbi társaiké.

Nem mindegyik tojó alkalmas kotlónak, nem mindegy az sem, hogy a kotlás mennyire erős? Igen ám, de miről vesszük észre a kellő erősségű kotlást? A tyúk viselkedéséből, az anyai ösztön kifejlődéséből, melyet lényegileg itt nem részletezett hormonális változás alakít.

A sötétebb, védettebb helyeket keresi, ha fészkéhez közelítünk, ülve marad, el nem menekül, sőt, tollait felborzolva „fenyegetőzik”. Bármilyen tojást vagy ahhoz hasonló alakú tárgyat lát a közelben, arra azonnal ráül, miközben „kotyogó” hangot hallat. Jó módszer, ha a biztonság kedvéért azért 2-3 napig a kinézett kotlóval próbaültetést csinálunk, a próbatojások fából, porcelánból is lehetnek, de akár tojásszerű kavicsok is megfelelnek. Ha ez a kotlós a próbát is kiállja, már nyugodtan alátehetjük a valódi tojásokat a rendszerint saját maga készítette fészekbe, de a fészek készítésébe természetesen mi magunk is besegíthetünk.

A tojások termékenysége – többek között – függ a helyes ivararánytól is, közép-nagy, vegyes hasznú (tojás, hús) fajtáknál 1 kakasra 10-12 tyúkot oszthatunk, könnyű típusú állománynál 12-15 darabot.

Nem mindegyik tojó alkalmas jó kotlónak, ezért fontos annak viselkedése alapján történő kiválasztása. Fészket készíthetünk alacsonyabb kosárból is.

 

Gyakori probléma, hogy a tojások szépek, a keltetés mégsem sikerül, mert terméketlenek. Ennek több oka is lehet:

  • Beltenyésztett az állományunk, ilyenkor legjobb lecserélni azt, de célszerű udvarunkba legalább új kakasokat hozni.
  • Rossz az ivararány.
  • A keltetésre szánt tojások régiek, azok ne legyenek 10 napnál idősebbek!
  • Keltetésre legjobbak a 2-3 éves tyúkok 55-60 grammos tojásai.
  • Keltetés előtt nem lámpázzuk meg a tojásokat, pedig sok hiba már ilyenkor is kiszűrhető lenne (pl. a héjon hajszálrepedések vannak, a légkamra elhelyezkedése rossz, stb.). Ha a keltetésre szánt tojások átvilágításakor a tojás sárgájának külső szélén jól látható egy sötét pont (ez a csírakorong), a tojás nagy valószínűséggel termékeny. A kotló alá már berakott tojások javasolt lámpázási ideje: 6 – 7 - 12 - 14. nap, a második lámpázás a 18-19. napon is megtörténhet.

(A terméketlen tojások teljesen átlátszók. Termékeny tojásnál a 6-7. napon bab-nagyságú sötétebb foltot látunk, melyből a vérerek mintegy sugárszerűen ágaznak ki. Elhalt tojásnál a halványan sötét folt ide-oda szabadon úszkál, vérhálózatot nem, esetleg egy-két kis véreret látunk, ezek azonban nem mozdulnak, hanem a tojáshéj belsejéhez tapadnak. Az elhalt tojás hamar lehűl, míg az élő ébrényt tartalmazó meleg tapintatú. Hozzáteszem, sokan „kikel, amennyi akar”- alapon nem lámpáznak, mert nem akarják a kotlóst zavarni.)

 

Terméketlen tojások teljesen átlátszóak.

 

Termékeny tojásnál bab-nagyságú sötétebb foltot látunk.

 

-          A kotlós a tojásoknak 39-40 ºC felülről sugárzott meleget biztosít, ezért csak annyi tojást tegyünk alá, amennyit képes teljesen betakarni és amennyit állandóan forgatni is tud. Akkor, ha ennél többet teszünk alá, a fészek szélén lévő tojások lehűlhetnek, a bennük lévő csíra nem tud fejlődésnek indulni, rosszabb esetben elhal.

 

A kotló ültetéséhez csendes, nyugodt, elsötétíthető, huzatmentes, de jól szellőző, 16-18 ºC körüli hőmérsékletű helyet biztosítunk. A jó fészek anyaga tiszta, puha, penészmentes szalma vagy széna, közepe felé kissé lejt, szélessége kb. 40-50 cm. Fészket készíthetünk alacsonyabb kosárból, ládából, sőt építhetünk téglából is, de ilyenkor a szalma vagy a széna alá a nedvesség biztosítása érdekében kevés földet teszünk. Ha egy helyiségben több a fészek, közéjük válaszfalat tehetünk vagy a fészkeket kosárral borítjuk le, hogy a kotlók ne lássák, ne nyugtalanítsák egymást. Jó, ha a fészek aljába a tyúktetvek ellen fahamut vagy kénporos homokot teszünk. Amikor egy helyiségben több a kotló, célszerű a kotlókat és a fészkeket is megjelölni, hogy még csak tévedésből se történhessen csere!

Az ültetés után a kotlós saját maga gondoskodik a hőmérsékletről. A hasáról még a tollat is kitépi, hogy a meleget minél jobban át tudja adni, a kotlást kiváltó hormonhatásra mellének és hasának felső részén úgynevezett „költőfolt” (tollmentes, erekkel bőven átszőtt bőrfelület) alakul ki, mely szintén a hőátadást szolgálja. A kotló maga gondoskodik a tojások forgatásáról, a megfelelő párásításról is, vagyis arról, hogy 21 nap múlva jó minőségű, életerős csibéi keljenek ki. Naponta 10-20 percre táplálkozás és ürítés miatt fészkét azért elhagyja, de ha mégsem, akkor lehetőleg a reggeli órákban mi vegyük le onnan, erre az időre a tojásokat kendővel takarjuk le és fészkébe csak akkor tegyük vissza, ha már evett és ürített. Ha a kotlóst mi vesszük le, az mindig hátrafelé-irányítással történjen, mert egyenesen felfelé emelve lábaival kapálózva a tojásokat megbolygatja. A kotlós napi fészekelhagyása fontos azért is, mert ha éhes, szomjas marad, „rákaphat” a tojásra, esetleg annyira legyengülhet, hogy a további költést folytatni sem tudja. A napi fészekelhagyásra a tojásoknak is szükségük van, ilyenkor kicsit lehűlhetnek. (A tojásban fejlődő embrió lélegzik. Lehűléskor a tojás némileg összehúzódik, friss levegő jut be a tojáshéj pórusain, ez kiszorítja az elhasznált levegőt, mintegy lehetőséget ad az embrió további fejlődéséhez). Még jobb, ha a kotló ilyenkor pár percre kimehet a szabadba a nedves, de nem hideg fűre és a tollazata is nedves lesz, ez a keltetésnek kedvez. Jó gyakorlat, ha ennek híján még a kotlós fészekre való visszahelyezése előtt a tojásokat langyos sós vízzel kissé megpermetezzük (A só a nedvességet tovább tartja, a kotló alatt fejlődő gázokat magába szívja, így ezek a tojásokba nem tudnak behatolni, jobb lesz a kelési arány). A kotlós takarmánya mageleség, búza, árpa esetleg zab, hűvösebb időben a nagyobb energiatartalmú kukorica is lehet, zöld- és lágy eleséget hasmenés veszélye miatt ne adjunk. Friss vízről, homokfürdőről is gondoskodjunk, ne feledkezzünk meg a faszénről és apró kavicsról sem!

Amelyik tojás a 21. napon sem kelt ki, úsztatópróbával ellenőrizhetjük, él-e abban a csibe? A tojást 2-3 percre langyos, mintegy 40 ºC-os vízbe tesszük, ha a csibe él, a tojás a felületen úszik, mozog, ha nem, a tojás elmerül.

 

A tyúk jó anya, így más tyúkok tojásait is kikölti, sőt az idegen naposcsibéket is gondozza, felneveli. Nagyobb testű, nyugodtabb vérmérsékletű tyúkkotlóval más baromfifajok tojásait is keltethetjük. A tyúk alá 16-20 tyúktojást, 12-15 kacsatojást, kisebb testű kotló alá 4-6, nagyobb testű alá 8-10 darab libatojást, 10-12 darab pulykatojást, 20-25 darab gyöngyös-tojást rakhatunk. A csibék kelési időtartama 21 nap. Az utolsó napokban már olyan melegek a tojások, hogy a kotló kissé felemelkedve, szinte félig állva ül a tojásokon. Tapasztalatlan gazdasszony ilyenkor nemegyszer leültetésre kényszeríti a kotlóst, aminek „megégés” lehet a következménye.

Egy fészek tojásainak kikelési időtartama általában 3-6 óra, de ez akár 24 órára is elhúzódhat.

A kotlós és csibéi között kezdetben nagyon szoros, később kissé lazuló, de mintegy két hónapig tartó kapcsolat van, mely a hangokon, a látáson és a mozgáson alapszik. Az első néhány nap a csirkék életében nagyon fontos, ezek az ún. „bevésődési” napok, amikor a kotlós összetartási, gyűjtési, vezetgetési tevékenységével a csirkék megtanulnak enni, inni, összeszoknak, miközben általa védettek az időjárástól, más, idegen baromfiktól, ragadozóktól is. Az első héten szinte állandóan a kotlós közelében vannak, gyakran alábújnak, hozzábújnak, legfeljebb pár méterre távolodnak el anyjuktól. 10 napos kor után a csirkék már sokkal kevésbé tanulékonyak. A veszekedés, csipkelődés, harc, vagyis a társas rangsor kialakulása kb. 3 hetes korban kezdődik, a későbbi rangsorbéli helyet a temperamentumon kívül a testnagyság, az ivar, de még a szín is befolyásolja. 8 hetes életkor után lazulnak a családi kapcsolatok, a kotlós egyre ingerlékenyebb, türelmetlenebb, ellenségesebb csibéivel szemben, melyek már akár 10-12 méterre is elmennek anyjuktól, azonban a csapat még 16-20 hetes koráig együtt marad.

„Bevésődési” napok, védelem még az idegen baromfiaktól, ragadozóktól is.

 

Mindenesetre 2 hónapos korukig nagy gondozást, odafigyelést igényelnek, az esőtől, hidegtől, forró naptól, erős széltől óvni kell őket, ezért jó, ha a legelőn, kifutón árnyékos, védett helyek vannak.

A csirkék takarmányozása függ a helyi viszonyoktól is, hiszen ahol a szabadban keresgélhetnek, ott kevesebb mag- és lágyeleség kell. A kotlós végig magvakat eszik.

A csirke táplálékát a kikelés utáni első 24-36 órában a sziktömlő biztosítja, ez után a kotlóst és a csirkéket külön etetjük. A naposcsibe első etetése a 2. életnapon a következőkből állhat: apróra darált, kiszitált kukorica-, búza-, zab-, árpadara, köles, ezeket a 3-4. naptól összekeverhetjük apróra darált főtt tojással, tehetünk hozzá fölözött tejet is. Fontos, hogy a fölözött tejet mindig friss vagy alvadt állapotban adjuk! Az első héten az étrendből ne hiányozzanak a tejtermékek (tej, túró, aludttej), ezek nemcsak a fehérjék miatt fontosak, étrendi hatásuk is jó. De ha tejterméket használunk fel, az adagot csak frissen szabad készíteni és csak annyit, amennyi el is fogy! A 2. héttől azután növelhetjük a magvak arányát. Figyeljük az állatokat! Ha a legelőről vagy a kifutóról teli beggyel térnek haza, akár semmit ne adjunk nekik, de ha nem, magvakat kaphatnak, a 2. héttől kezdve már zöldet és nedvdús takarmányt is adhatunk, a lágyeleséghez kevert reszelt sárgarépát, vagdalt csalánt, zöldlucernát. A 2-4. héten növelhetjük az apróra szecskázott zöld arányát, főként akkor, ha a kifutó kopár, nincs növénnyel borítva. 6 hetes életkortól már nem szükséges megdarálni a magokat, legfeljebb már csak a kukoricát daráljuk le durvára.

Az etetések száma: az 1-2. héten naponta 6-szor, a 3-5. héten naponta 5-ször, az 5-8. héten naponta 4-szer etetünk. Az önetetőből való etetés kényelmesebb, de ilyenkor egy kis vályúban apró szemű kavics mindig legyen a csirkék előtt!

 

További tartalomért válasszon:

- pulyka
- házikacsa
- lúd
- gyöngyös

 

(Valamennyi kép a szerző felvétele)
Dr. Böő István

 

Őstermelő - Gazdálkodók lapja 2015/3.lapszám

 

 

 

 
Agrometeorológiai előrejelzés
2018. január 4. - január 10. közötti időszakra
RÉSZLETEK