Állattenyésztés, állattartás

A lúd az intenzíven kotló baromfik közé tartozik. 10-12 db tojás lerakása után, amikor sokáig ül a fészkén vagy a tollát tépi, nagy a valószínűsége annak, hogy kotlani fog. 1 gúnárra 5-6 tojót számíthatunk, tenyésztésre a 2-4 éves gúnárok a legjobbak. (Az emdeni lúd nem kotlik.) A liba párzása víz nélkül is eredményes lehet, de vizes kifutóval sokkal intenzívebb a párzási inger, a tojások pedig termékenyebbek lesznek.

10-12 db tojást tehetünk alá, de szükség esetén a lúdtojások nagy testű tyúkokkal (5-7 db tojás) vagy pulykákkal (12 db tojás) is kikelthetők.

Keltetésre legjobbak a 2-5 év közötti ludak tojásai, a keltethetőség a tavaszi hónapokban a legjobb. A tojók megszokott fészkükhöz ragaszkodnak, számukra fontos ilyenkor a teljes nyugalom, a keltetés ideje 28-30 nap. Némelyik lúd évente többször is kotlik: kora tavasszal, nyáron, esetleg ősszel is. A kotló libát ne zavarjuk! Az eleséget (árpát, zabot) és vizet azonban olyan távolságba tegyük a közelébe, hogy evéshez, iváshoz kénytelen legyen leszállni. Ha magától nem száll le, naponta egyszer emeljük le a legalább hatvan négyzetcentiméter területű fészkéről. Több fészek esetén a ludakat el kell választani úgy, hogy egymást ne lássák! A többéves tojók jó kotlók, tojásaikat és a kikelt kislibákat szárnycsapásokkal, sziszegéssel, harapással védik.

A kikelt naposlibákat az első napon anyjuk alatt hagyjuk. Első táplálékuk a kikelés után 24-36 órával lehet langyos vízzel kevert tej, majd az első héten eleinte kenyérmorzsa csalánnal, finom fűvel, salátalevéllel, vagdalt tojással keverve, majd friss, apróra vágott főtt tojás, kukoricadara és jól összeaprított csalán keveréke, apróra vagdalt zsenge fű, ezekből naponta 4-5-ször adjunk. Egyhetes korukban már adhatunk nekik leforrázott korpát, árpadarát, főtt rizst, kéthetes korukban főtt, zúzott burgonyát, esetleg répát is tehetünk a lágy eleséghez A második héttől növeljük a zöld mennyiségét, ebbe korpát, gabonadarát, árpalisztet, olajpogácsát, apróra vágott csalánhoz vagy tehéntúróhoz kevert főtt tojást tehetünk.

Jó időben a harmat felszáradása után anyjuk felügyelete mellett már 8-14 napos korukban kiengedhetjük őket a kifutóra vagy a gyepre is, 2-3 hetes koruktól akár egész nap kinn lehetnek. A harmadik héttől kezdve lehet vagdalt csalán, főtt burgonya, répa és árpaliszt keveréke a takarmányuk, napi 3-4 alkalommal, de innentől reggel és este már megkínálhatjuk őket kevés gabonamaggal (búza, árpa, zab) is, hiszen a 4. héttől már tollasodni kezdenek, ehhez pedig nagyobb energiatartalmú takarmányok kellenek. Egy hónapos korukban a zöldeleséget már maguk keresik meg. A szűzvedlés idején, vagyis a 3-5. héten, amikor a pehelytollat felváltja a növendéktoll, különösen érzékenyek nemcsak a takarmányra, de a környezetre is.

A második tollcsere 8-10 hetes korban történik, ezt a vedlést szinte észre sem vesszük.

Az első hónap végétől a takarmányozást elsősorban az határozza meg, hogy mennyit tudnak legelni. Két hónapos kortól, amikor tollazatuk kifejlődött, már felnőtt libának számítanak, a legelő mellett csak este kapnak némi takarmány-kiegészítést.

A liba párzása vizes kifutóval intenzívebb, a tojások termékenyebbek.

  További tartalomért válasszon:

- tyúk
- pulyka
- házikacsa
- gyöngyös

(Valamennyi kép a szerző felvétele)
Dr. Böő István

Őstermelő - Gazdálkodók lapja 2015/3.lapszám