A vaddisznó zárttéri tartása - 2014. 02. 16.
Erdészet, vad- és halgazdálkodás

A vadon élő nagyvadfajaink, elsősorban a vaddisznó, a dám és a gímszarvas tartása iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Indokolja azt e vadfajok kiváló húsminősége, ˝exotikus˝volta és egy kicsit a romantikus állattartási vágy is: ilyenem még nem volt, de jó lenne, ha lehetne. De vajon lehet-e? A kérdésre részben jogszabályi, részben viszont szakmai választ kell adni.


A jogszabályi háttér

Magyarországon a vadászható vadfajokkal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egyaránt a Vadászati törvény, azaz a 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, tartalmazza (A törvény teljes szövege letölthető a Nemzeti Jogszabálytárból: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=26880.245305 ).

A törvény értelmében nagyvadfajt, így az azok közül a legnépszerűbb vaddisznót is, kizárólag vadaskertben, vadasparkban, vagy vadfarmon lehet tartani. Vadaskert és vadaspark csak vadászterületen (külterületen) létesíthető, az ott gazdálkodó vadászatra jogosult hozzájárulásával. Vadfarm létesíthető kül- és belterületen is (ez esetben természetesen a vonatkozó állattartási szabályok betartásával). A belterületi létesítéshez nem szükséges a vadászatra jogosult hozzájárulása. A vadaskertben, a vadasparkban, illetve vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad a vadászatra jogosult tulajdonában van, hacsak a felek között erről más megállapodás nem született. A nem vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad vadfarm fenntartójának tulajdonában van.

 

A vadaskert

˝A vadaskert a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, valamint vaddisznó vadászati célú tartására, illetve tenyésztésére – kerítéssel bekerített – része.˝ A vadaskert létesítését a vadászatra jogosult kérvényezheti a Vadászati Hatóságtól (megyei Kormányhivatal, Földművelésügyi Igazgatóság). A létesítési kérelemhez a földtulajdonos hozzájárulását is mellékelni kell. Az építkezést (bekerítést) csak az engedély birtokában szabad megkezdeni. A Vadászati Hatóság évente ellenőrzi a kiadott engedélybe foglaltak betartását.

A vaddisznó esetében a kertben tartott vad, külön engedély alapján, származhat vadfarmról, más vadasparkból, másik vadaskertből vagy a vadászterületről. Más nagyvadfajok esetében a törvény csak a vadaskerti áthelyezést, vagy a szabadterületi befogást engedélyezi.  ˝A vadaskertbe történő kihelyezést megelőzően a vaddisznó egyedeket egyedi azonosításra alkalmas füljelzővel kell ellátni˝.

A vadaskert területe vaddisznó tartása esetében minimum 200 hektár. Ugyanez igaz a muflonnal is, míg más nagyvadfajoknál, vagy vegyes tartásban a minimális terület nagyság 500 hektár. A vadaskertben a hasznosítás elsődleges módja a vadászat. 

 

A vadaspark

A ˝vadaspark a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási célból arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel bekerített területe˝. A kérelmet a Vadászati Hatósághoz, a vadaskerttel megegyező módon kell benyújtani. Az engedélyező határozat tartalmazni fogja a telepíthető, illetőleg a fenntartható vadfajt, valamint annak darabszámát; a vad tartásával kapcsolatos állategészségügyi feltételeket; erdő esetében az erdő védelmével, valamint az erdei haszonvételek gyakorlásával kapcsolatos feltételeket; természetvédelem alatt álló terület esetében a terület védelmével kapcsolatos feltételeket. Az engedélybe foglaltak betartását ebben az esetben is évente ellenőrzi a Vadászati Hatóság. A vadaspark esetében a legfontosabb cél a bemutatás, területi korlátozást a vadászati törvény nem határozz meg. A vadasparkban vadászni csak külön engedéllyel, vagy a Vadászati Hatóság által elrendelt állományszabályzó vadászatokon szabad.

 

A vadfarm

˝A vadfarm vadászterületen vagy vadászterületnek nem minősülő földterületen vad élelmiszer előállítása céljából történő tartására szolgáló létesítmény˝. A vadfarmon vadászni tilos, az védett természeti területen nem létesíthető. Az engedélyezési eljárás a vadaskerthez, és parkhoz hasonló. A vadfarmon biztosítani kell a tartásra engedélyezett vadfaj megfelelő tartási körülményeit. Rendelkeznie kell takarmánytárolóval, egyedi kezelésre alkalmas területtel, ivóvíz ellátással és karanténnal. A vadfarm üzemeltetője köteles a vadászati hatóság által hitelesített állomány-nyilvántartást vezetni, és évente, február utolsó napjával bezárólag az állományváltozásokat a vadászati hatóságnak bejelenteni.

Ezek tehát a jogi háttér alapjai. A szakmai válasz legfontosabb része az alkalmazandó technológia, különösen annak, az általános állattenyésztéstől eltérő elemei.


A kerítés

A zárttéri nagyvadtartás létesítésekor a kerítés a műtárgyak közül a legfontosabb és talán a legköltségesebb is. Alkotóelemei a fonat (vagy háló), feszítőhuzal, oszlop, talpfa, felső fa és kötődrót. A fonatot az oszlop anyagától függően U-szöggel vagy kötődróttal rögzítjük az oszlopokhoz. A kerítés típusának kiválasztása nagyon fontos dolog, mert ára a beruházás meghatározó tétele, másrészt pedig az állatfajnak és a tartási módnak megfelelően más - más lehetőség áll rendelkezésünkre.
Az elkészítés technikája szerint a kerítés lehet fonott vagy ponthegesztett, így a szálak vezetése szerint rombusz vagy négyzetháló mintázatot ad. A klasszikus fonott kerítések rombusz mintázatúak és az anyagukból eredően némi rugalmassággal rendelkeznek. A modernebbnek számító kerítések „szövetében” a szálakat vízszintesen és függőlegesen vezetik. Ebben az esetben nincsen fonás, ami helyben tartaná a szálakat, tehát valamilyen módon rögzíteni kell az állandó lukbőséget. A rögzítés egyik lehetősége a csomózás, a másik a ponthegesztés. A csomózásnál a különböző cégek eltérő megoldásokat választanak. Az elvi eltérés a csomózásban, hogy az anyagában (a vízszintes szálakban) rugalmas kerítésnél a vízszintes és a függőleges szálat is rögzíteni kell, míg ha a vízszintes szálak feszesek, elegendő csak a függőlegesek rögzítése. Ez minden esetben külön kapocsdróttal, gépi csomózással történik. A másik lehetőség a ponthegesztés. Olcsóbb technológia és ugyanolyan megbízható, mint a csomózás, amennyiben jól csinálják.
A kerítésben a függőleges és vízszintes szálvezetés lehetőséget ad a változó sűrűségre. A nagyobb lukbőség takarékosabb, de a kicsi állatok átjuthatnak rajta. Ezért választották azt a megoldást, hogy alul közelebb vannak a vízszintes szálak, és felfelé ritkulnak. Jónak látszik az a fonott kerítés, mely korróziómentes nagyszilárdságú acélszálakból áll. A függőleges szálak egymástól való távolsága 15 cm. A vízszintes sorok magassága alulról felfelé egyre nagyobb: alulról 1.-4. sor 8 cm, 5. sor 10 cm, 6.-7. sor 12 cm, 8. sor 15 cm, 9. sor 20 cm.
A kerítésmezőt illetve a dróthálót fa oszlopok tartják. Az egyre szaporodó kerítésekkel szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az oszlopok anyagának legjobb a fa - különösen az akác. Egy időben próbálkoztak vasbeton oszlopokkal, de kiderült, hogy a rideg beton - az oszlop vastagságában - könnyen eltörik. A beöntött acél szálak az eltörött részeket együtt tartják ugyan, de a beton elporlad az érintkező felületeken és azután már a kerítés tartja az oszlopot. Máshol a keskeny nyomsávú vasút felszedett síneit használták fel oszlopnak. A kopott kisvasúti sínekből szabott oszlopok felállításához beton tömböket kell önteni, vagy más szilárdítást alkalmazni. Ettől nehézkes a felállítása. A viszonylag vékony sin - különösen a talajszinten - gyorsan rozsdásodik. Emiatt fordult elő, hogy az acél oszlop előbb kidőlt, mint ahogy a kerítés tönkrement volna. Most újabban lehet látni rozsdamentes acél oszlopokra feszített kerítést, elsősorban az autópályák mellett, de valószínűleg nem olcsóbb és összességében sem jobb a faoszlopos megoldásnál.
A kerítés kiegészíthető villanypásztorral. A kerítés aláásását korábban talpfákkal próbálták meg megakadályozni. Ennél sokkal jobb és biztosabb megoldás a fonat beásása és villanypásztoros kiegészítése. A megoldás nagyon egyszerű, a kerítés tervezett magasságánál lényegesen szélesebb hálót húznak ki az eredetileg tervezett magasságban és a feleslegben maradt alját a kert felé a földre terítik. A visszahajlítás szélessége minimum 50 cm, de jobb ha szélesebb. Az állat rálép a hálóra és így saját súlyával akadályozza magát a kerítés aljának felemelésében, illetve az alátúrásban.
A kerítések természetesen kapukkal tagoltak, amiket a kert fő céljának megfelelően kell kialakítani és lehetőleg úgy, hogy a zárása-nyitása minél könnyebb és egyszerűbb legyen. Nem szabad elfelejteni, hogy a vadfajok tartása, veszélyesebb, mint háziasított társaiké. Ezért nem csak a munkaszervezésére, hanem alkalmanként a menekülésre is gondolni kell. Ezt könnyítheti meg a kerítésekre ráépített létrák alkalmazása. A létrás átjáró előnye valamennyi kapuval szemben, hogy az ember mindig használhatja, de a kertbe zárt vadak számára sosem nyitott. Az átjutáshoz nem kell kulcs. Két eltérő megoldása van az átjárónak. Az egyik esetben olyan a felépítése, mintha egy kétágú létrát tennénk a kerítésen át. A létra egyik szára kívül, a másik a kerten belül van. A létra szárai a földbe leásva, a felső találkozási ponton, a kerítés fölött stabilan összeépítve és egy kerítés oszlophoz rögzítve nagyon szilárd építményt adnak. A szárakat egy-egy félfával az oszlophoz kötve és egy kapaszkodó védőkorláttal ellátva biztonságos átkelőt építhetünk. Gyakran találkozunk korlát nélküli átjáróval. Ennek előnye, hogy a kapaszkodás érdekében a létrafokot kell megfogni amivel az ember automatikusan rádől a létrára, így kisebb a veszélye a hanyatt esésnek. Arra viszont figyelni kell, hogy a kapaszkodót a létra legmagasabb pontján ebben az esetben is meg kell építeni részben kényelmi, részben baleset megelőzési célból.
A másik létrás átjáró típus esetében, egy oszlopra a kerítés felett mint egy nagy„A” betű két szára, két ferde oszlopot rögzítünk. A kerítés külső és belső oldalán a földben rögzített szárak biztos támaszt adnak. A szárakat a kerítésen átdugott vízszintes rudakkal kb. 30 centiméterenként összekötjük és kész a stabil létrás átjáró. Itt is a kerítés oszlopot egy kapaszkodó rúddal meg kell toldani a kényelem és a biztonság kedvéért.


Etetés a zárttéri vadtartásban

A farmi körülmények között az etetési technológia alapvetően megegyezhet az általános állattenyésztés során alkalmazottakkal. Részben igaz ez a parki, vadaskerti állattartása is. Itt most néhány olyan megoldást ismertetünk, ami talán kevésbé ismert az állattartók számára.
A vaddisznó zárttéri tartásánál ismert a szóró út alkalmazása. Ez esetben a szemes takarmányt a disznók elé csíkokban a földre szórják. Az elmúlt években végzett vizsgálatok alapján ez esetben helyesebb lenne, sok apró kupacban, vagy nagyobb felületre egyenletesen kiszórni a takarmányt. Így ugyanis az egyedek közötti agresszív viselkedési formák gyakorisága csökkenthető.
A betonozott etetőtér, a legtöbb vaddisznóskertben megtalálható műtárgy. Helyét vízszintes területen kell kijelölni, ahová nagyobb eső után sem zúdul sok víz. Járművel könnyen megközelíthető, 6-8 m oldalhosszúságú, négyszögletes, helyszínen öntött, kb. 15 cm vastagságú betonból készült, nagy teherbírású felület legyen. Úgy kell méretezni, hogy a gazdaság legnehezebb gépeit is elbírja, mert takarmány kihordáskor ráhajtanak. Egy-két százalékos lejtéssel egy oldalra biztosítani kell a víz lefolyását. A szélekre nem kell feltétlenül peremet készíteni, de ha készül perem, akkor a találkozás a felülettel tompaszöget zárjon. A felület mintegy 4-6 centiméterrel emelkedjen ki az eredeti talajszintből.
Gyakran alkalmazott, egyszerű és olcsó megoldás a gumis etető. A betonozott etetőtérre lánccal rögzítet lefutott, már kiselejtezett autóköpeny, melynek közepét két oldalról lezárták. Az oldalán fekvő köpeny alsó felét befelé domborodó lapos kúp alakú lemez zárja, a tetején zárható ajtó van. A felső záró lapot úgy kell méretezni, hogy körben a gumi lefelé hajló harmadáig elérjen. A zárható ajtó a lap közepébe vágott nyílást fedi. A láncokat két ellentétes ponton kell rögzíteni és az etetőtér átlós sarkainál elhelyezett karókhoz kötni. A köpenyen, a kúp felőli oldalon körben, a futó és az oldalsó felület határán, a gumi nagyságától függően 6-10 db, kb. 5X10 cm nagyságú rést vágtak, amelyeken a betöltött szemes takarmány kifolyhat.
Egyre több helyen, vadászterületeken és a zárttéri tartás során is alkalmaznak automata szóróetetőket. Ezek működhetnek akkumlátorról és közvetlenül elektromos hálózatról is. A szemestakarmányt tároló hordó, vagy egyéb tároló eszköz nyílásához egy szórólapát tartozik. Kis elektronikák is kaphatók, amikkel beállíthatjuk, hogy hány óránként, hány percen keresztül működjön a szerkezet, de kézzel is kapcsolható.
A kerti/parki/farmi tartásnál sokszor tartunk együtt különböző korosztályú állatokat. A fiatal állatok nyugodt, biztonságos táplálkozását szolgálják a különböző malacetetők. Ez egy szelektív etetőtér, ahová a testnagyság alapján csak az általunk meghatározott állatcsoport juthat be, hogy a kis állatoknak ne kelljen a felnőttekkel megküzdeni a táplálékért. Általában fedett tér, ahol földre helyezett vályúból, vagy önetetőből mód van a fiatal állatok külön takarmányozására. A malacetető kerítése legalább 150 cm magas és az alsó 30-40 cm-es sávban olyan széles nyílások vannak, hogy csak a malac férjen be.
Az állatok itatása során az állattenyésztésben ismert megoldásokat alkalmazhatjuk. A jó minőségű, tiszta ivóvíz biztosítása a zárttéri tartásban, különös tekintettel a farmi vadtartásra, elkerülhetetlen.


Befogók, átfogók
A zárttéri vadtartás során a különböző befogó berendezéseknek fontos feladata van. Egyrészt, ahogy a jogi háttérnél említettük, e zárttéri vadtartó helyek, amennyiben az egyéb feltételek rendelkezésre állnak, szabadterületről is feltölthetők állománnyal. Másrészt mert a különböző célú zárttéri tartási rendszerek között az állatok mozgathatók (megint csak a vonatkozó jogszabályi háttér betartásával). Harmadrészt, a kerten/parkon/farmon belül is szükség lehet az állatok mozgatására.
Funkciójuk szerint beszélünk befogókról és átfogókról, építésük szerint megkülönböztetünk stabil és mobil befogókat. A működési elve valamennyinek ugyan az: az elkerítésbe bement állatot távirányítással vagy önműködően megfogja. Ehhez építhetünk leeső vagy csapódó ajtót.

A jó befogóktól megkívánjuk:
1. Megfelelően masszív legyen: ne tudjon a befogott állat kitörni, de a befogó védje meg foglyát a ragadozóktól.
2. Legyen egyszerű szerkezetű, mert a szélsőséges időjárási viszonyok mellett csak az ilyenek működnek megbízhatóan.
3. Belső fala sima és résmentes, hogy az állatok ne sérüljenek és ne kíséreljék meg a kitörést.
4. Kívülről az állatok megfigyelhetők legyenek a zavarásuk nélkül.
5. Az állatok elszállítása, beládázása ne okozzon nehézséget.
A gyakorlatban úgy alakult ki, hogy vaddisznó befogására inkább leeső ajtós befogókat építenek. A leeső ajtó biztos működéséhez a vezető sin laza illesztésű legyen a biztos működés érdekében. A vaddisznó befogására épült stabil befogó sokszor kör alaprajzú, mert így az állat könnyebben terelhető a ládázó nyíláshoz.
Két vagy több kert (karám) között a kerítésbe épített befogót nevezzük átfogónak. Az átfogónak annyi bejárata van, ahány kerttel kapcsolódik. Arra használjuk, hogy a befogott állatokat céljainknak megfelelően áttereljük, csoportosítsuk az egyes területek között. Hasonló funkciót egy kisebb vadföld is betölthet, ha megfelelő kerítéssel határolt és több kerttel szomszédos.


Megéri?

A nagyvadfajok zárttéri tartása iránt elsősorban e fajok kiváló minőségű húsa miatt van érdeklődés, azok között, akik a vadászatban/vadgazdálkodásban nem érintettek. A húsminőség viszont elsősorban a tartási, takarmányozási lehetőségeinktől függenek. Minél jobban eltérünk a természetestől, minél kisebb területen, minél több mezőgazdasági abraktakarmánnyal neveljük fel állatainkat, azaz minél közelebb kerülünk a farmi tartáshoz, annál távolabb, a megcélzott, jó minőségű vadhústól. Ilyen körülmények között már hátránnyá válik az alacsony hasznosítható hús kihozatali arány és a háziállatokhoz képesti gyengébb tömeggyarapodás is. Ráadásul, különösen a vaddisznó esetében igen nagy a szabadterületi ˝konkurencia˝. A vaddisznó esetében ma már a becsült állomány 120.000 példány körül van az országban, míg éves terítéke a mezei nyúlét meghaladva 2012-ben 160.000 egyed volt (az adatok forrása: Országos Vadgazdálkodási Adattár, www.ova.info.hu). Ilyen konkurencia mellett, véleményünk szerint, a farmi tartás eredményessége erősen megkérdőjelezhető.

 

Dr. Heltai Miklós
Dr. Ákoshegyi Imre
Szent István Egyetem
Vadvilág Megőrzési Intézet

 

2013. augusztus

 

 

 

 

Eseménynaptár
Apróhirdetés
Agrometeorológiai előrejelzés
2018. augusztus 17. - augusztus 23. közötti időszakra
RÉSZLETEK