Növénytermesztés

A tormát ma Magyarországon, legnagyobb felületen és mennyiségben, szinte kizárólagosan a Debrecentől keletre eső települések (Bagamér, Újléta, Vámospércs, Kokad) lakossága termeszti. A termesztőtáj adottságainak és a speciális termesztéstechnológiának köszönhetően az itt termelt torma egyenes rizómájú és kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik, ennek köszönhetően jelentős exportcikk, amit hungarikumként tartanak számon.

A torma évelő növény, de termesztése egyéves kultúrában történik. Hátrahagyott gyökérmaradványai kihajtva rendkívüli mértékben gyomosítanak, ezért rossz elővetemény, de nem talajzsaroló, és jó talajszerkezetet hagy maga után. A torma jó előveteményei gabonafélék és a pillangós virágúak, az erősen trágyázott növények, mint a paprika, kabakosok, káposztafélék, nagyon jó előveteménye a trágyázott korai burgonya. A gyakorlatban a tormát „kényszer”-monokultúrában termesztik, vetésváltásra annak van lehetősége, aki nagyobb földterülettel rendelkezik.

A torma szaporítóanyaga és előkészítése ültetésre

A tormát gyökérdugvánnyal szaporítják. Erre a célra az árurizóma alsó végén fejlődő talpgyökerek alkalmasak (1. fotó). A saját szaporító anyagot felhasználó termelők a dugványnak való talpgyökereket begyűjthetik az őszi felszedés alkalmával, vagy a tavaszi mélyszántást követően. Az ősszel gyűjtött talpgyökereket télen a szabadban vagy pincében teleltetik megfelelő nedvességtartalmú közegben (homok, homokkal kevert perlit, tőzeg). Tavasszal az éppen akkor gyűjtött, vagy a pincében, szabadban átteleltetett talpgyökereket méretre vágják. Szaporításra alkalmas a 25-30 cm hosszú, 5-10 mm átmérőjű, egészséges, egyenes, elágazástól mentes gyökér. A dugványvágásnál arra kell ügyelni, hogy annak „feji” és „talpi” része össze ne keveredjen, ezért az egyiket egyenesre, a másikat ferdére vágják. Az átteleltetés végére a dugványokon már szemmel láthatóan is megjelennek a sarjrügyek, melyekből a vegetációs időben nem kívánatos oldalgyökerek képződnek. A sarjrügyek megsértésével, ledörzsölésével az oldalgyökér képződés mérsékelhető. Ezt a műveletet durva zsákvászonnal, textillel, jutazsákkal végzik. A dugvány alsó és felső 2-5 cm-es részét érintetlenül hagyják. A megmaradt rügyekből felül hajtások, alul pedig a talpgyökerek fejlődnek majd. Az osztályozott, méretre vágott, lecsírázott dugványokat minőségi osztályok szerint kötegelik. Egy-egy kötegbe 100-200 dugvány kerül.

A dugványkötegeket kb. két héttel az ültetés előtt előhajtatják, hogy a gyökér- és hajtásfejődés meginduljon, ezzel koraiságot idézve elő (2. fotó). Az előhajtatás történhet fóliasátor alatt, a szabadban homokágyba helyezve, vagy veremben. A dugványkötegeket - talppal lefelé - homoktalpra állítják. A kötegek közé és tetejükre is bányahomokot terítenek, ezzel elkerülhető a dugványok bepenészedése. Az előhajtatással kapcsolatban a szakemberek véleménye eltérő. Fokozza a koraiságot és ellenőrizhető vele a dugványok életképessége, de számos kockázattal jár (járhat): letörhetnek a fiatal, gyenge levélkék, feléli a növény a tartalék tápanyagait, mechanikai sérülések érhetik a kiszedés, szállítás, ültetés közben, élettani károkat szenvedhet az erős napsugárzás, szél, légközi aszály által.

Árutorma talpgyökerekkel
(készítette: Irinyiné Oláh Katalin)

 Ültetésre előhajtatott dugvány
(készítette: Dr. Géczi László)

Talaj előkészítés és alaptrágyázás

A torma mélyen gyökerező növény, ezért ültetésre a talajt alaposan és mélyen kell megmunkálni. Csak laza, mély termőrétegű talajban lehet szép egyenes és hosszú rizómát nevelni. Ez a kedvező talajállapot 50-60 cm mélységű szántással érhető el. A talaj előkészítés optimális ideje az ősz, de az őszi szántás akkor lehetséges, ha a területen az előző évben nem torma volt, vagy a dugványszedés már ősszel megtörtént. Ellenkező esetben a szántás csak a telepítés évének tavaszán (március vége – április eleje) végezhető el. Ha az őszi felszedéskor csak az árurizóma kerül kitermelésre, akkor a következő évben szaporítóanyagként felhasznált gyökérdugványok a talajban maradnak, és itt telelnek át. Ezek összegyűjtésére a tavaszi mélyszántás után kerül sor.

A forgatással egy menetben kell elvégezni az alaptrágyázást. Alaptrágyaként 20-60 tonna/ha szerves trágyát, kálium- és foszfortartalmú műtrágyát dolgoznak be. Az éretlen, vagy telepítés előtt közvetlenül bemunkált istállótrágya hatására a torma gyökere ráncosodhat, felületén barna foltok jelenhetnek meg. Ennek ellenére a kora tavaszi (dugványgyűjtés utáni) kijuttatás a gyakori. Célszerűbb lenne az érett, jól szétrázható, könnyen bomló, földdé érett trágyát ősszel a talajba dolgozni.

            A Hajdúsági torma termesztése attól a bakhátas művelési módtól válik egyedülállóvá, ahol az ültetés a bakhátba függőlegesen, egy sorban történik. A bakhátakat egy speciális bakháthúzó (bakhátoló) ekével készítik. Magassága 15-40 cm, a korona szélessége 30-40 cm, a bakhát talpa 40-70 cm között változhat. A sortávolság 80-100 cm között adják meg. A bakhátak tetejét egy speciális hengerrel tömörítik és teszik egyenletessé, ezzel megkönnyítve az ültetési távolság és mélység beállítását (3. fotó).

Bakhátkészítés (készítette: Dr. Géczi László)

A dugványok ültetése

Az előkészített dugványokat általában tavasszal telepítik, amikor a föld fagya és a talajnedvesség engedi. A debreceni termesztőkörzetben április végén - május elején ültetnek, mélyfekvésű, vízborításos területen előfordul, hogy csak június elején. Korai tavaszodás esetén már március elején elültethetik a tormát. Őszi telepítéskor szeptemberben ültessünk. Az őszi telepítés inkább a kisüzemi gazdaságokra és Németország egyes vidékeire jellemző, több előnnyel is jár: a téli csapadék jól beiszapolja a dugványokat, a tavaszi eredés így esélyesebb lesz, a tavaszi munkákra is több idő jut. Hátránya, hogy a talajt és a dugványokat nem lehet megfelelően előkészíteni az ültetésre. Az ültetés történhet kézzel és géppel is. Egyre gyakoribb a házi készítésű dugványozó gépek használata, de még mindig a kézi ültetés az elterjedtebb. A tőtávolság 20 és 30 cm között változik. Kézi ültetésnél egy T-alakú ültetővassal (megfelelő tőtávolságra) lyukat készítenek a bakhátak közepébe. A lyuk olyan mély, hogy a belehelyezett dugvány 2-3 cm-rel a talaj felszíne alá kerül. A merőlegesen lefelé készített lyukat kissé „kilazítják” és óvatosan, belecsúsztatják a dugványt talpi résszel lefelé. Ültetés után az ültetővassal a dugvány mellé szúrnak, ezzel a gyökérdugványhoz tömörítik a talajt (4. fotó).

A torma kézi ültetése (készítette: Irinyiné Oláh Katalin)

Irinyiné Dr. Oláh Katalin

Nyíregyházi Egyetem

Műszaki és Agrártudományi Intézet

Felhasznált irodalmak:

Géczi László (1998): A torma termesztése, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest

Haraszthy József (2005): A torma, Kiadó: PARMEN, Debrecen