Növénytermesztés

A görögdinnye (Citrullus lanatus Thumb.) és a sárgadinnye (Cucumis melo L.) Indiában, Perzsiában, illetve Turkesztánban őshonos növény. Egyes vélemények szerint pedig Afrika és a Földközi-tenger partvidéke is a görögdinnye géncentrumába sorolható. Napjainkra már több kontinensen is elterjedt gyümölcs, melyet mintegy 2,5 millió hektáron termesztenek. A dinnye egyéves, lágyszárú, kétszikű, hosszúnappalos növény.

• A görögdinnye termesztés történeti áttekintése

      Magyarországon a görögdinnye termesztésnek már a honfoglalás előtti időszakból is vannak tárgyi bizonyítékai. A honfoglaló őseink pedig minden kétséget kizáróan már ismerték a görögdinnyét. Később, a török hódoltság idején (XVI. sz.) számos dinnyefajta került Magyarországra. Főleg az őszi és a téli dinnyefajták terjedtek el, melyek megváltoztatták a hazai dinnyetermesztés technológiáját. A vetőmagokat tisztítottan, ellenőrzötten adták, vették, cserélték. A görögdinnye termesztése ekkor még leginkább az uradalmi kertekben történt, de később a paraszti gazdálkodásban is elterjedt. A polgáriasodó feudalizmus idejére (XIX. sz.) kialakultak a termesztési körzetek Heves, Pest, Szolnok, Békés, Hajdú-Bihar, Csongrád és Bács-Kiskun megyékben. A dinnyetermesztés tudományos szintre emelkedett.  1864-ben a Magyar Dinnyészegylet tudományos közleményben tette közzé 14 magyar görögdinnyefajta összehasonlító termesztésének eredményét. Egyre több gyepet törtek fel és kezdtek el görögdinnyét termeszteni. A görögdinnye termesztés ekkor kifizetődőbb volt, mint a búza vagy a kukorica jövedelmezősége. A gyepek feltörésének tilalma azonban visszavetette a görögdinnye termesztéshez megfelelő földek igénybevételét, s a XX. századra szinte nehézkessé vált a görögdinnye hazai helyzete. A dinnyések elhagyták lakóhelyüket és „dinnyés koldusként” szegődtek el az ország olyan vidékeire is, ahol a görögdinnye termesztésének egyáltalán nem voltak meg a kellő feltételei.  A II. világháborút követően termelőszövetkezeti rendszerben dinnyetermesztés fellendült. Létrejöttek a dinnyekutató- és nemesítő állomások. Számos magyar dinnyefajta jelent meg a hazai termesztésben. Az eddigieknél nagyobb területen, 22.308 hektáron folyt a dinnyetermesztés 11.900 kg/ha termésátlaggal. Magyarországon a görögdinnye termesztése újra jövedelmező ágazattá vált. A termelőszövetkezetek felszámolását követően azonban a görögdinnye termesztése súlyos válságba került. A termőterületek lecsökkentek 3.072 hektárra. A rendszerváltás óta azonban (1991) sajnos újra mélyponton van a görögdinnye hazai termesztése. Az ezredfordulón mintegy 20.000 hektáron termesztettek görögdinnyét, a termésátlag 20.010 kg/ha volt (KSH adatok).  Napjainkban talán liberalizálódott a helyzet. A köztermesztésből sajnos kiszorultak a hazai nemesítésű fajták, intenzív hibridek váltották fel a fajtakínálatot. A multinacionális bevásárlóközpontok által kínált idegen eredetű görögdinnyék alacsonyabb beszerzési ára kiszorította a magyar termelői választékot, de a több évig tartó tiltakozások, és az összefogás új helyzetet hozott létre. A NÉBIH nagyszabású ellenőrzésekbe kezdett s óriási büntetéseket rótt ki az idegen eredetű dinnye árusokra. Ma már a magyar dinnyések szabják meg a felvásárlási árakat és az akciós kínálatokat. 

Görögdinnye és a sárgadinnye

• A görögdinnye ökológiai- és termesztési igényei

       A kabakosok általában melegkedvelő növények. Ez származási helyük klimatikus viszonyaiból adódik. A görögdinnye fajták optimális hőigényét Markov és Haev 25±7 °C értékben állapították meg. Hőigénye azonban a termesztés folyamatában változó. A görögdinnye mintegy 2500 °C hasznos hő összeget igényel a tenyészideje alatt. 20 °C -os napi átlaghőmérsékletnél ez 100-120 nap tenyészidőt vesz igénybe. A magvetést csak akkor szabad elkezdeni, ha a talajhőmérséklet eléri a 15 °C-ot. Ez Magyarországon általában április közepétől várható. Tehát ez azt jelenti, hogy a görögdinnye termesztése a Kárpát-medencében csak a nyári hónapokban lehetséges. A görögdinnye termesztése hazánk egész területén megvalósítható, bár igazán jó minőségű görögdinnyét csak a kialakult dinnyetermesztő területekről tudunk betakarítani.

„a dinnye a napot, és meleget igen szereti, azért nem kell őtet árnyékba vetni, avagy olyan helyre ahol akadállya légyen, hogy a nap reá ne szolgálhasson, ha lehet napestig. Innen mentül melegebb Tartomány, annál jobb dinnyéket nemez” (Lippay, 1664).

A görögdinnye fóliás hajtatása hazánkban nem terjedt el, ellenben az ibériai-félszigeten egyre nagyobb teret hódít. A fóliasátorban hajtatott görögdinnye a kevesebb napfény miatt vitamin és cukor harmóniában nem közelíti meg a szabadföldön termesztett dinnye ízét, de a technológia segítségével a korábbi szüretelést legalább egy hónappal hamarabb el lehet érni. A spanyol dinnyetermesztők például igen magas áron tudják ellátni a Kelet-európai piacokat görögdinnyével. A Magyarországon termesztett görögdinnyék fényigénye nagy, legalább napi 12 óra napfényt igényelnek. Az intenzív napfény hatására a fotoszintézis hatására a görögdinnyében fruktóz és glükóz termelődik. A fény erősségére viszont érzékenyen reagál. A túlzott erősségű ibolyántúli sugárzástól (UV-B 5-7) gyakran alakulnak ki a dinnye termésén napégés tünetek. Ez teljesen tönkreteszi a termés épségét, piacosságát. Amennyiben a levélzet nem takarja eléggé a termést, akkor UV-B szűrű fóliatakarással, valamint a dinnye kalcium igényének pótlásával célszerű a napégés ellen védekezni. Sajnos ez megnöveli a termesztési költséget.

A görög- és a sárgadinnye a kabak fejlődéséhez és felépítéséhez igen nagy mennyiségű vizet igényel. A magyarországi termesztő körzetekben lehulló csapadék mennyisége általában (550-600 mm) nem elégíti ki a dinnyék vízigényét, ezért a termesztése során az öntözőrendszer kiépítése célszerű. Erre legalkalmasabb a csepegtető öntözőrendszer alkalmazása, melynek segítségével a vizet azonnal a gyökérzónába tudjuk juttatni, valamint a tápanyagpótlást is biztosíthatjuk. Az esőszerű öntözés is elterjedt az Alföldön, bár ennek eredményességét a szélirány- és erősség nagyban befolyásolják. Általában a téli csapadék a talajban a nyár közepéig elegendő szokott lenni a kabakosok számára, azonban a júliusi megemelkedett hőmérséklet hatására a görögdinnye intenzíven párologtat, amely során akár napi 2 liter vizet veszíthet. Ezt a sikeres termesztés és a jó minőség elérésének érdekében pótolnunk kell! A talaj nedvességtartalmának megőrzésére célszerű fólia vagy szalma talajtakarást végeznünk. Talaj tekintetében a laza szerkezetű, könnyen melegedő, jó vízháztartású, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású (pH 5,6-7) talajokat kedveli. Tápanyag igénye viszonylag nagy, 1000 kg terméshez 2,4 kg nitrogént, 1,1 kg foszfort, és 5,6 kg káliumot használ fel a görögdinnye, s valamivel kevesebbet a sárgadinnye. A makroelemek mellett igen nagy mennyiségben (3-4 kg/1000kg termés) igényel kalciumot és magnéziumot is!

• A dinnye szabadföldi termesztése

       A dinnye szaporítása történhet magról helyrevetéssel, illetve palántával. A fészkes vetés mára feledésbe merült, néhány ökogazdaságban, bolgárkertészetben találkozhatunk még a fészkes vetéssel. A fészkeket tavasszal készítik el a vetés előtt (március közepén). Kapával vagy ásóval 30-40 cm szélességben és mélységben kiemelik a földet, majd érett istállótrágyát, esetleg komposztot szórnak a gödörbe. Beledobnak 2-3 előáztatott magot, majd ráhúzzák a földet. Az intenzív gazdaságokban azonban tápkockás vagy tálcás palántával történik a termesztés. Az automatapalántázó gépek nemcsak a palántákat helyezik a talajba, hanem a sík- illetve a bakhátas fóliatakarást is elvégzik. Ezzel lerövidítenek néhány munkafázist. Állandó helyrevetés során az előáztatott magokat egyből a termesztés végleges helyére, az ágyásba vetik. A módszer előnye, hogy olcsóbb a palántázásnál, valamint a növény mélyre hatoló gyökereket tud fejleszteni, amely a víz- és tápanyagfelvételben előnyt jelent. Hátránya viszont, hogy hosszabb idő alatt érik be, mint a palántáról nevelt dinnye.  

• Oltott palánták alkalmazása a dinnyetermesztésben

      A dinnyetermesztés sikere a fajtaválasztás, a jól előkészített talaj, a jól megválasztott vetésforgó és az időjárás függvénye. Amennyiben optimális feltételeket tudunk a görögdinnye számára teremteni, a fajta a rá jellemző termésmennyiséget biztosítja. A tápanyagok tökéletesebb hasznosítására azonban az alanyhasználat igen nagy segítséget nyújthat. Ázsia kiemelkedő gazdasági fejlettséggel rendelkező országaiban (Japánban, Dél-Koreában, Kínában) már évek óta tök-alanyra oltott görögdinnyét termesztenek. Az alanyhasználat javítja a tápanyag-hasznosítást, hatékonyabb vízfelvételt, valamint ellenálló képességet fejleszt ki a nemesben. Az oltást erre alkalmas sátorban magunk is el tudjuk végezni a megfelelő technológia betartása mellett. Mint sok más országban, hazánkban is a görögdinnye termesztésében van a legnagyobb jelentősége az oltásnak. Az oltás módjának megválasztása nincs befolyással a növény teljesítőképességére, ezért bármelyik megoldást választhatjuk. Többféle módszert is ki kell próbálni kicsiben, majd azt a módszert kell folytatni, amely az adott gazdaság körülményei között az eredési százalék és a dolgozók teljesítménye alapján a leggazdaságosabbnak bizonyul. A görögdinnyénél alkalmazható oltási módok közül korábban az ékoltás és a közelítő oltás volt a legelterjedtebb. Számos gazdaságban lehet tapasztalni azonban a sima párosítás módszert is.

A dinnyetermesztés legfontosabb munkafázisai

Mindezek mellett említést érdemel a sárgadinnye fóliás hajtatása is, mely hazánkban a Dél-Alföld egyes régióiban terjedőben van. Az erre alkalmas magas légterű termesztő-berendezések vázát nagyobb átmérőjű csővázzal kell kivitelezni. A függesztő szerkezetek, acélhuzalok is nagyobb teherbírásúak legyenek! A sárgadinnyét hajtathatjuk talajon, konténerben (perlit+tőzeg) vagy kókuszrostban egyaránt. A tápanyagellátást célszerű egy erre a feladatra kiépített, automatikusan vezérelt csepegtető rendszeren kijuttatni. A kabakokat a tömegüknél fogva muszáj vagy hálóval, vagy műanyag klipszekkel rögzíteni. Az egész tenyészidő folyamán fokozott figyelmet kell szentelnünk a termesztő-berendezés belső légterében lévő relatív páratartalom, talaj- és levegő hőmérséklet optimális értékeken tartására. Végül tekintsük át a dinnyetermesztést veszélyeztető károkozókat és az ellenük javasolt biológiai növényvédelmet.

A sárgadinnye hajtatása során alkalmazott tápoldatok javasolt komponensei

Termésfüggesztés műanyag klipsszel és hálóval (foto: internet)

Dr. Lantos Ferenc PhD
docens
Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar